4.fejezet

-Rossz testvér voltam.-hüppögtem halkan. Ő mereven bámult rám. Nem szólt semmit, mégis mintha szemeivel azt kérdezné: Miért?- Mert soha nem kaptam fel a fejem, semmi miatt a saját kis boldog világomban és nem vettem észre, hogy az övében nem stimmel valami.-lassan kezdett eluralkodni rajtam a belső káosz. Furcsa volt. Furcsa volt, hogy annak öntöm most ki a szívem fájdalmát, akit eddig a nővérem gyilkosának hittem. Már nem hiszem ezt. Nem tudom miért, de nem. Liam azt állítja, ő csak egy fedősztori volt Megan életében, egy barátja kérésére. Azért, hogy nehogy baja essék. De megtörtént. Ez az állítólagos barát sem állt valami jó színben a világ előtt, de Liamnek nagyobb neve és tekintélye volt az alsóbb körletekben ahhoz, hogy a barátnőjével ne merjen kikezdeni senki. Megtudtam, hogy az akibe a nővérem valóban beleszeretett nem ő volt, hanem Niall. Niall Horan.  Nem is tudom miért hiszem ezt el. Egy biztos. Fel fogom keresni ezt az illetőt is. Bár lehet, hogy nem is létezik. Lehet, hogy minden csak Liam őrült elméjének szüleménye, hogy eloszlassa a kétségeimet. Talán. Talán, most azért veszem be mert kicsit sok volt az a két üveg bor, ami időközben elfogyott.
-Nem voltál rossz testvér.-a combomra helyezte a kezét, amit automatikusan lesöpörtem onnan. Most vettem csak észre, hogy túl közel kerültünk egymáshoz. Ott ültünk a hatalmas kanapé közepén, szorosan egymás mellett.-Mindazok alapján amit elmondtál, Megan nálad jobb testvért talán nem is kívánhatott volna magának.-keze ismét visszakerült a lábamra, de most bele is markolt, így nem tudtam ellökni. Rápillantottam. Megláttam a szemében azt a csillogást. Megremegtem. Tisztulni kezdett a fejem. Mintha ez a pillantás józanító hatást gyakorolt volna az agyamra. Közeledni kezdett hozzám. Nehézkesen mozgott a sok italtól, azonban így is rögtön levettem mit akar. Megcsókolni.Kitérve előle felálltam és lassan hátrálni kezdtem.
Sóhajtott egyet, és kortyolt a poharából.-Szóval még most sem vagyok elég jó neked.-kisebb fintor jelent meg az arcán. Nem tudtam mit mondjak. Nem tudtam mi lehetne helyes. Fogalmam sem volt, milyen lehet a viselkedése, ha alkohol hatására pöccen be és ezt nem is nagyon igyekeztem megtudni. Ahhoz még kissé féltem. Hosszú percekig álltam ott az ajtótól néhány lépésnyire. Bármikor elfuthattam volna, de minden pillanatban átfutott az agyamon az, mi is lenne ennek a következménye. Mert abban biztos vagyok, hogy semmi jó.
-Gyere ide.-veregette meg maga mellett a helyet a kanapén. Félve, de mellé ültem, persze távolságot tartva. Nem néztem rá. Nem néztem a szemébe, csak bambán magam elé bámultam mintha nem is ott lettem volna.-Tűnj el ebből a városból, mielőtt a nővéred sorsára jutsz.-suttogta a fülembe, mire jeges fuvallat borzongatta meg egész testemet. Közelsége úgy vonzott, ahogy taszított. Ez egy olyan érzés volt, amit nem tudtam sem megmagyarázni sem pedig meg tagadni. Valamiért most a szememben nem tűnt olyan rossz fiúnak de az eszem azt súgta, még ne higgyek a látszatnak.
-Nem megyek el.- határozott akartam lenni, de hangom mégis remegett.-Nem megyek el addig, amíg fényt nem derítek erre az egész mocskos ügyre.-a másodperc töredéke alatt karja ismét a nyakamra fonódott és minden erejével a díszpárnák közé nyomott. Próbáltam lazítani ujjainak görcsös markolásán, de mind erősebben tartott.
-Azt hiszed, téged nem csinálnak ki rögtön?-az eddigi nyugodt Liam, egy csapásra dühöngő állattá változott. Szemei vérben forogtak, hangja mélyebbnek, félelmetesebbnek hatott mint eddig.-Ki a franc fog téged megvédeni Jade? Azt hiszed képes leszel vigyázni magadra?-egyre hangosabban beszélt, hangja mégis minden szónál elhalni látszott. Egyre kevésbé kaptam levegőt és akárhogy is próbáltam küzdeni ellene, legyűrt. Először színes foltok cikáztak a szemem előtt, majd Liam arca sötétedni kezdett. Még láttam, hogy mozog a szája, de hangja már olyan távoli volt, hogy semmit sem hallottam. Szemhéjam egyre csak nehezült, végül minden elhalt körülöttem.

Lassan nyitottam ki a szemem. Megpróbáltam úgy körülnézni a helyiségben ahol voltam, hogyha Liam esetlegesen a közelben van ne nagyon érzékeljen belőle semmit. Félhomály telepedett a szobára. Valami háló lehetett, legalábbis erre következtettem a hatalmas franciaágyból, amin feküdtem. Nem volt velem senki.
A szoba ablaka felett lógó sötétítő, csak félig takarta el a beszűrődő halvány fényeket. Már rég besötétedett odakint. Felültem az ágyon és újra körül néztem, amennyire a sötét engedte. Az ágy két oldalán egy-egy kis sötét színű éjjeli szekrény volt elhelyezve, rajtuk kis lámpákkal. Az ággyal szemben egy ugyan olyan TV függött a falon, mint a nappaliban. Az ajtó melletti falat, hatalmas sötét ruhásszekrény foglalta el. Egyik ajtaján hatalmas tükörrel. Közelebb léptem hozzá, mire hirtelen világosság öntötte el a helyiséget. Az ajtó felé fordultam ijedten. Ott állt Liam. Szemei elkerekedtek, mikor pillantása rám szegeződött. Ajka kissé kinyílt, mintha mondani akart volna valamit. Úgy látszott keresi a szavakat.
-Istenem.-nyögte ki végül, majd egyik kezébe temette az arcát. Beletelt pár pillanatba, mire felfogtam, mire is reagált pontosan. Kissé elfordítottam a fejem, de épp csak annyira, hogy fél szemmel őt is lássam. Végtagjaim elgyengültek, úgy éreztem lábam nem tart, mikor megláttam milyen nyomot hagyott rajtam. Kezemmel óvatosan végigsimítottam a nyakamon és igyekeztem visszatartani a fájdalmas nyögéseket. Az érzékeny bőrömet a tenyere és az ujjai vonalán sötét foltok és zúzódásnyomok fedték. Szörnyű látványt nyújtottak.
-Sajnálom.-szólt halkan, mire felé fordultam. Már közelebb jött hozzám. Próbáltam nem hátrálni. Nem mutatni azt, mennyire is félek tőle jelen állapotomban.-Én nem akartalak bántani.-ez már szinte teljesen őszintén hangzott, valahogy azonban mégsem győzött meg teljesen.

Most vettem csak észre, hogy mintha más lenne. Nem az az "alvilági alak vagyok, rettegj tőlem, amit akarok azt elérem" Liam volt, hanem valamivel több. Mélyebb. Törékenyebb. Jobban mondva, most ilyennek mutatta magát. Újra ott volt benne az emberség. Ember volt a szememben, nem az a vadállat, aki majdnem megölt. Már nem volt részeg. Vagyis nem tűnt annak. Mintha most tisztán látott volna mindent.
-Oké.-nyögtem elhaló hangon, miközben elkerültem a szemkontaktust. Valahogy érdekesebbé vált a padló.-Semmi gond.-szinte már motyogtam, de reméltem hallott engem. Hallott.
-A folyosó végén van a mosdó.-mutatott az ajtó irányába.-Zuhanyozz le, ha akarsz, vagy valami. Mindent megtalálsz ami kell.-az utolsó szavakat elharapta, majd amilyen gyorsan csak lehetett távozott a szobából. Távolléte tudatában kissé fellélegeztem, majd az említett mosdó felé vettem az irányt. A zuhanyt nem találtam túlságosan rossz ötletnek, és legalább közelebbről is szemügyre vehetem a nyomokat, amiket rajtam hagyott. A helyiség ajtaja zárható volt, amit használtam is. Nem akartam, hogy Liamnek esetleg hirtelen felindulásból kedve támadjon csatlakozni. Valóban minden volt itt ami kellett. Női tusfürdőktől kezdve parfümökig. Gondolom a portfóliója többi tagjának is biztosítja ezt a lehetőséget, amit nekem is felajánlott. Kicsit fura, de egyáltalán nem lep meg.  A törülközők tetején találtam egy pólót. Valószínűleg az övé volt, gondolom azt szeretné, hogy ebben aludjak. Jelen helyzetben nem igazán volt jobb ötletem, a farmer pedig elég kényelmetlennek bizonyul ebből a szempontból.
Gyorsan rendbe szedtem magam, és felvettem a fehérneműm, majd az előbb említett felsőt és a ruháimmal a kezemben visszasiettem a szobába, ahonnan jöttem. De már nem voltam egyedül. A bevetett ágy egyik felén ült Liam. Egy szál boxerben. Nem mosolygott, nem tett perverz megjegyzéseket, mint amire számítottam. Ugyanolyan szolid volt, mint az imént, de ezt nem akartam elkiabálni. Megtorpantam az ajtóban és éreztem a torkomban növekvő gombócot. A szívem kalapálni kezdett a bordáimon, mikor átvillant az agyamon, mi is volt a valódi feltétele annak, hogy kijussak a fogdából. Le kell feküdnöm vele.
-Nyugi. Nem tervezem alváson kívül másra használni az ágyat.-próbálta némi humorral feloldani a köztünk keletkezett feszültséget, mégsem ment olyan könnyen. Először nem hittem, hogy komolyan gondolja, de nem viccelt. Aznap éjjel kettőnk között nem történt semmi.  Egy ágyban aludtunk ugyan, de nem próbálkozott. Ugyanaz a törékeny, Liam maradt és remélem, ez most már így lesz. És erre mit mondana a nővérem?
"Vigyázz. Nincs gyilkosabb dolog a reménynél." És talán.. igaza is lenne..


Bocsi, hogy későn jött, de nem volt időm, igyekszem hozni a kövit hamar. Min 3 komi ;)  puszi.
Sz. KÖVESSETEK BLOGVINON!