1.fejezet

Az olyan esték, melyek egy ilyen sötét füstös bárban kezdődnek, nem mindig végződnek jól. Ám akármekkora szorongást és undort váltott ki belőlem ez a pokolra emlékeztető bordélyház, hol minden egyes lépésemet egy-egy rémisztően sörtét szempár fürkészi a sűrű cigarettafüstön keresztül,tudtam, hogy legalább egy lépéssel közelebb kerülhetek nővérem gyilkosának felderítéséhez. Ha jól megy minden talán meg is találom azt. A hely televolt alvilági figurákkal. Öltönyük elegáns, nyakkendőjük méregdrága, szivarjuk márkás. Asztalukon álló poharaik már félig üresek.  A bejárattól nyitott volt az utam a bárpult felé. Az asztalok között elhaladva, a zajban is kiszűrtem néhány nekem szánt mocskos megjegyzést, de ezektől nem is vártam többet. Egy pult előtt álló székre ültem, várva, hogy a csapos észrevegyen. A szomszédos széken ülő bő ötven körüli férfi tekintetét felsőm mell részénél legeltette és mikor felé fordultam csöppet sem zavartatva magát tovább bámult. Úgy döntöttem inkább figyelmen kívül hagyom. Amint a bár velem szembe eső oldalára pillantottam, szembe találtam magam a középkorú pultos meghökkent tekintetével.  Gondolom, magamfajta lányok nem túlzottam sokszor tévednek ide, vagy ha mégis, kicsivel lengébb öltözetben. Intettem a férfinak, hogy hajoljon közelebb hozzám. Ezt én is megtettem ameddig a pult engedte.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte kissé hangosan, hogy a zenegépből kiszűrődő dobolás és egyéb zaj ellenére is értsem.

-Igazából keresek valakit.-kezdtem, majd székszomszédom felé fordultam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem fültanúja-e a beszélgetésnek. Szemmel láthatóan jobb elfoglaltságot jelentett számára a fenekem látványa, mely után már kis híján sóvárogva nyáladzott.-A személy neve Payne.-fordultam ismét beszélgetőpartneremhez, kinek mondatom hallatán kaján vigyorra húzódott a szája- Mintha megértette volna ittlétem okát, bár én bizton mertem feltételezni, hogy gondolataink egész más körökben mozognak.
-Sajnálom hölgyem, attól tartok még várnia kell, ugyanis Mr.Payne jelenleg zárt körű tárgyalást folytat.-tette le a kezében lévő csíkos törlőruhát és az üvegpoharat.-De oda vezethetem, ahol megvárhatja.-intett, hogy kövessem. Leszálltam a székről, miközben igyekeztem kerülni a mellettem ülő vágyakozó pillantását. Az alkalmazott az asztalokon túl eső, egy fal takarásában lévő ajtóhoz vezetett. Azt mondta, itt várjam meg a tárgyalás végét, azzal visszament dolgozni. Ott álltam néhány percig, bámulva a fekete ajtót, majd úgy döntöttem nem várok tovább. Lassan kinyitottam a nyikorgó ajtót, mely egy sötét folyosót tárt elém. A kopár folyosó bal oldalán volt egy résnyire nyitott ajtó, melyből halvány fehér fény szűrődött ki. Közelebb merészkedtem, majd mikor elég erőt és bátorságot vettem magamon ahhoz, hogy benyissak, egy épp kifelé sétáló, elegánsan öltözött testes és eléggé korosnak tűnő emberbe ütköztem. Első meglepett tekintetét félreérthető mosoly váltotta fel.
-Mr.P-Payne?-dadogtam halkan.Ezek az alakok a frászt hozták rám. A férfi megrázta a fejét.
-Ejnye Liam, úgy látom neked sosem elég.-nevetett, majd mielőtt elindult volna intett a szoba felé, amelyből az imént jött ki. Feltételeztem ott találom az előbb említett személyt. Bátortalanul léptem be a helyiségbe, ahol mindenütt fehér füst gomolygott. Körvonalazódni láttam egy felém magasodó alakot,melynek tiszta képe csak a füst elültével vált láthatóvá. Egyáltalán nem az a látvány tárult elém, amire számítottam. Gondolataimban Liam Payne egy bő harminc-negyven körüli, koravén maffiózó képében jelent meg, mivel senki sem szolgált nekem eddig konkrét információval korát és kinézetét illetően. Előttem viszont egy körülbelül velem egy korú, elég jóképű srác állt. Rövid barna haj, barna igéző szemek,kigyúrt test.  Lassan végigmért, tekintete hosszan elidőzött a mellemen.
-Azért reméltem, hogy kevesebb ruhában leszel..-nevetett, majd tenyereit a melleimre tapasztotta, ahonnan amilyen gyorsan csak lehetett lesöpörte azokat.
-Én nem vagyok kurva!-emeltem fel kissé a hangomat, mire hátrált egy cseppet. Arca komorrá vált.
-Akkor miért jöttél?-kapott fel egy szivart a dohányzóasztalról, majd meggyújtotta. Mélyet szippantott belőle és arcomba fújta füstjét, mely irritált és köhögésre késztetett.
-Megan Carter neve ismerős?-a név hallatán arca megrándulni látszott.-Te ölted meg!-vetettem oda csípősen. Tekintete ijedtté vált. Az ujjai közül kicsúszott szivar kisebb lyukat égetett a már egyébként is megtépázott szőnyegen. Egyre szaporábban vette a levegőt. Mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt. Elfordult. Nem láttam mit csinál, feltételeztem, hogy próbálja megnyugtatni magát és ez a sejtésem beigazolódott, mikor hirtelen ismét felém fordult, majd mintha mi sem történt volna, felvette a földön heverő már bealudt szivart és ismét meggyújtotta.
-Nem tudom miről beszélsz.-ült le az egyik barna bőrfotelbe, melyek körülfogták a  kis asztalt.
-A reakciód másról árulkodott az imént.-folyamatosan figyeltem minden egyes mozzanatét.  Ahogyan a hamut a földre pöccintette egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. Állta a pillantásomat.-Tudok a kétes üzleteidről Payne.-összeszűkítette szemeit.
-Akkor azt is tudod, hogy meglehetősen veszélyes vagyok.-apró mosoly tört utat magának az arcán, majd vonásai ismét komoly kifejezést kölcsönöztek arcának.-Ugyanakkor Megan halálához nincs semmi közöm!-nyomta el a szivar végét az asztalon fekvő koszos hamutartóba.
-Tudom, hogy benne van a kezed!Minden nyom ellened szól és még ha belehalok is, nem nyugszom addig amíg ki nem derítem a teljes igazságot és rács mögött nem látlak téged.-hangom egyre magabiztosabb volt, a bennem tomboló dühtől mégis remegett.Legszívesebben azonnal rácsok mögött látnám ezt a szemétládát.
-Belehalni nagyon sok mindenbe lehet kislány.-felállva közelebb lépett hozzám és kezeit a derekamhoz szorítva kényszerített közelebb magához. A  durva mozdulat apró nyögést váltott ki belőlem, mire ő önelégült arckifejezéssel reagált.-Többek között ebbe.-fogta meg a kezem és csípőjének bal oldalára irányította, oda, ahol övtartójába egy pisztolytáska volt erősítve. Gyorsan elkaptam a kezem, mikor megéreztem a fegyver hideg markolatát, viszont abban, hogy eltávolodjak tőle megakadályozott a még mindig derekamon pihenő erős karja.-Vagy ebbe.-szavai hallatán egy újabb borzalmasabb fegyverre számítottam ám ismét egészen mást kaptam. Ajkai rátapadtak a nyakamra és gyöngéd csókokkal hintették be azt. Akaratlanul ismét felnyögtem, és mikor próbáltam ellökni magamtól, fogai harapni kezdték az érzékeny bőrt. Hangosan felszisszentem, mire kezei a fenekemre csúsztak. Ekkor már kezdtem idegesebb lenni.  Felpofoztam arca pedig az erő hatására elfordult. Én próbáltam növelni a köztünk lévő távolságot. Ujjaimat óvatosan végighúztam a sérült felületen és fájdalmasan valószínűsítettem, hogy maradandó nyomot hagyott rajtam.
-Harcias, ez tetszik.-lépett közelebb, mire én hátráltam.
-Nem félek tőled.-az ajtóba ütköztem és közeledésének láttán kétségbe esetten keresni kezdtem a kilincset, de ő megelőzött. Gyorsan elfordította a zárban lévő kulcsot, majd zsebre tette azt. A köztünk lévő távolság újra milliméterekre korlátozódott. Ujját végighúzta oldalamon, mire egész testemen borzongás futott végig.
-Pedig lehet, hogy nem ártana.-súrolta orrával óvatosan súrolta az általa illetett helyet a nyakamon, majd ismét gyöngéd csókokat lehelt rá, miközben próbálta újra melleimre helyezni a kezét, de ezúttal nem engedtem neki. Ellöktem magamtól és gyorsan körbenéztem a szobában, menekülési útvonalat keresve. A fal mentén megpillantottam egy keskeny, nyitott ablakot, mely a bár mögötti sötét sikátorra nyílt. Ennyi a szerencsém abban, hogy a szórakozóhely a földszinten üzemelt.-Sok sikert.-hallottam gúnyos megjegyzését, miközben oldalazva igyekeztem "vészkijáratom" felé. Ismét közeledni látszott. A vigyort nem lehetett levakarni az arcáról. Az egyik fotelt próbáltam torlaszul közénk lökni, hogy időt nyerjek. Ez többé kevésbé sikerült. Az ablakhoz érve gyorsan a párkányra ültem és egyik lábamat átlendítettem rajta. Mikor a másikat is félig sikerült Liam erős karja megragadta az enyémet és próbált visszafelé húzni. Kicsusszantam a sikátorba és heves tiltakozás ellenére kihámoztam kezem szorításából és rohanni kezdtem kifelé a sikátorból.
-Még úgyis találkozunk kislány.-nevetésétől visszhangzott az utca.
Persze, hogy találkozunk még. A börtönben. Amint az egyik utcai lámpa biztonságot nyújtó fénye alatt elővettem a telefonom, hogy megnézzem az időt rá kellett jönnöm, hogy éjfél tájban igen kevés az esélyem arra, hogy taxit fogjak. Így félve, de el indultam gyalog abba a kis lakásba, melyet ittlétem alatt bérlek. Az igazat megvallva az elejétől kezdve rettegtem a londoni éjszakáktól. Még azt félretéve, hogy az imént majdnem megerőszakoltak, ott van a tény, hogy három hónapja egy ilyen éjszakán halt meg Megan. Egy ilyen éjszakán ölték meg.