2013. május 19., vasárnap

2.fejezet

Az utcai lámpák halvány fehéres fénnyel világítottak meg kisebb részeket a sötét utcán. Igyekeztem ezen a területen haladni, miközben minden egyes neszre odakaptam a tekintetem. A rémisztő sikátorokban sötétlő alakokat véltem felfedezni. Mindenütt. Lassan már csak arra vártam, mikor kap el valamelyik. Féltem. A szívem a torkomban dobogott, ahogy egyre közeledtem úti célomhoz. Már csak néhány utca választott el a kis lakásomtól, ami megvéd a sötét éjszakától. Most gondoltam bele először, hogy lehet, mégsem volt olyan jó ötlet idejönnöm. De ki kell derítenem az igazságot. Az a tudat, hogy a rendőrök bizonyíték híján lezárták a nyomozást, csak megerősítette bennem ezt a tényt. Már egy hónapja annak, hogy nyomozni jöttem ide. Nekem nem elég az az indok, hogy a gyanúsítottak ellen semmi konkrétumot nem találtak. Ez nem igaz. Csak nem akarták eléggé keresni. Amihez nekik két hónap kellett én néhány hét alatt kiderítettem. Megan ösztöndíjjal jött Bradfordból ide a főiskolára, fél évvel ezelőtt. Minden egyes nap legalább egyszer beszéltünk telefonon, e-maileztünk, videochateltünk. Ez a szüleink miatt elengedhetetlen volt. Rengeteget kellett könyörögnünk nekik, hogy elengedjék. Számtalanszor kellett ecsetelnünk, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom. Ők féltették. Féltették, és végül kiderült, hogy nem ok nélkül. Meghalt. Egyik sikátorban találtak rá hajnalban. Vérbe fagyva. Megölték. A rendőrök pedig nem tettek semmit. A családunk összeomlott. A szüleim teljesen magukba fordultak és ezt nem is csodálom.Én pedig magamat hibáztattam a haláláért. Teljes joggal, hisz én voltam az aki segített neki, hogy kijöhessen Londonba.Felülkerekedett bennem a bosszúvágy. A fájdalmam ellenére tudatában voltam annak, hogy csak úgy vehetek elégtételt érte, ha megölöm azt aki ezt tette vele. Miután láttuk, hogy a nyomozás egy tapodtat sem halad előre én léptem. Elhatároztam, hogy én mindent kiderítek amit ezeknek a szerencsétleneknek nem sikerült. Amikor abbamaradt a kutatás én rögtön utaztam. A szüleimnek természetesen nem szóltam, csak egy levelet hagytam. Rengetegszer kerestek az egy hónap alatt mióta itt vagyok. Folyamatosan próbálták kideríteni hollétem pontos helyét a nagyvárosban, nekem viszont eszem ágában sem volt elárulni a címemet. Tudtam mi lenne a céljuk. Hogy utánam jönnek és hazavisznek. Nem ezt nem hagyom. Ha már eljutottam egy pontig, ha már eljutottam oda ahol abbahagyták én nem fogok meghátrálni.
Az utcák, a sikátorlakóktól eltekintve kihaltak voltak. Persze, mivel egy normális ember ilyenkor nem mászkál kint az utcán. Ebből is kitűnik, hogy én már nem tudok normális emberként gondolkodni. Teljesen elvakít az a düh amit a testvérem gyilkosa iránt érzek. Liam iránt. Minden szál hozzá vezet.
Meg az utóbbi egy-két hónapban nem járt be az előadásokra, ahogy ezt tanárai és barátai állítják.A közeli barátaitól megtudtam, hogy néhányszor csapatosan betértek abba a bárba, ahol én is jártam az imént, ám a baráti köre hanyagolta ezt a szórakozóhelyet, miután rájöttek, hogy az itteni törzsvendégek milyen hírben is állnak. Megan viszont itt ismerte meg a végzetét, Payne személyében. Egyesek azt állították, hogy őrülten belezúgott és azért, hogy minden percét a fiúval tölthesse, háttérbe szorította az iskolát. Valóban lehetett valami igazság a dologban, mert mikor otthonról a sulival kapcsolatban kérdeztük soha nem mondott semmit. Azelőtt pedig boldogan ecsetelgette az előadásokat. Az ismerősei ritkán látták, de a halála előtt pár nappal furcsán viselkedett. Rémült volt és némelyikük leírása szerint mintha menekült volna. Valakitől. Nem sokkal ezután pedig egy sikátorban találtak rá, holtan. Mindenki gyanakodott valakire és gondolom nem kell ecsetelnem miért Liam volt az első számú ilyen ember. Azonban tudvalevő, hogy alvilági ügyletei révén kapcsolatokkal rendelkezik. Ez a londoni kapitányságon is bebizonyosodott, ahol szintén vannak beépített emberei, így nem volt kérdés, hogy miért is maradt abba a keresés, mikor minden gyanú hozzá vezetett. Csak egy-két üres fenyegetés, néhány pisztolyvillantás és kész is. Engem viszont nem fog ennyivel lerázni. Engem annál jóval keményebb fából faragtak. Nem érdekel, akár meg is ölhet, de akkor is bebizonyítom a világnak, hogy vér tapad a kezéhez.
Halálos csend telepedett az éjszakai városra, azonban egy nesz mégis csak kizökkentett a gondolatmenetemből. Léptek. Léptek zaját hallottam, nem messze tőlem. A hideg végigfutott a gerincemen. Egy pillanatra a hátam mögé néztem, de a látókörömön belül egyetlen gyanús fazont sem láttam. A lépteket viszont még most is tisztán hallottam. A közelemben volt. Ahogy szaporázni kezdtem lépteimet, az "utánfutóm" is hasonlóképp tett. A gyors sétálás lassanként kocogássá vált, mikor egy erőteljes férfi hangot hallottam meg a hátam mögül.
-Rendőrség! Azonnal álljon meg!-a mondatok hallatára fellélegeztem és lassítani kezdtem. Azt gondoltam, hogy egy zsaru megpillantotta az engem követő alakot és őt intette megállj-ra.-Hé! Hölgyem álljon meg!- Mi? Miért állítana meg engem egy rendőr? Óvatosan megfordultam, mire egy egyenruhás kopasz férfi felém magasodott. Közelségétől hirtelen megugrottam.
-Segíthetek valamiben biztos úr?-kérdeztem bizonytalanul, miközben végigmértem a kissé pocakos férfit. A nadrágjából nem ártott volna egy számmal nagyobb,-szerény véleményem szerint- melybe fehér ingét betűrte. Ingzsebéből néhány toll lógott ki, alatta pedig néhány színes kitüntetés díszelgett. Nem volt időm elolvasni, hogy érdemjegyeit miért is kapta, mert egyik kezével gyorsan arcom elé nyomta jelvényét, majd olyan gyorsan zsebre is tette.
-Kérem az iratait.-hangzott komoran a válasza. A táskámban kotorászni kezdtem a személyim után amit átnyújtottam neki. Ő rápillantott, majd rám.-Jade Carter, le van tartóztatva.-tette kezét a vállamra, majd erőszakosan megfordított, hogy háttal kerüljek neki. A kezeimet összefogta a hátam mögött, s mikor feleszméltem, már csuklóimon csattant a bilincs.
-Mi?-értetlenkedtem.-Mégis miért? Én nem tettem semmit!-tiltakoztam, amikor a férfi karomnál fogva próbált ráncigálni a közelben parkoló autó felé.
-Feljelentés érkezett maga ellen, zaklatás vádjával. Ezt több szemtanú is megerősítette.-mondta egykedvűen, mikor a kocsihoz értünk.-Ne ellenkezzen, mert még nagyobb bajban lesz.- szólt, miközben fejemet lenyomva betuszkolt a járműbe. Jobbnak láttam, ha inkább semmit sem mondok. Ahogy ismerem magam néhány szavamat előbb-utóbb úgyis megbánnám. Teljesen érthetetlen volt számomra ez a helyzet, csak egyet tudtam biztosan. Liam keze ismét benne van.
Amikor beértünk a kapitányságra egy kis irodába vezetett a biztos, akihez később két másik rendőr is csatlakozott. Felvázolták azt a cselekedetet, amit jelen helyzetben el sem követtek, majd meghallgatták az én verziómat és jegyzőkönyvbe vették. Nem hittek nekem. Inkább elvették a táskám és bedugtak az iroda mögé eső fogdába.
 A kis lyuk hideg volt és sötét. Leültem a kis ágyra, ami a sarokba volt állítva és gondolkodni kezdtem, hogy hogyan is akarok kiszabadulni szorult helyzetemből. Mert az biztos, hogy nem lesz egyszerű. A fogdát és az irodát elválasztó fal túl oldaláról hangos nevetés hallatszott, majd lépteket hallottam közeledni. Nem volt szükség arra, hogy a rács túloldalára pillantsak, mivel pontosan tudom, hogy ki látogatott meg.
Akkor pillantottam fel először, mikor megcsörrent a kulcs és kattant a zár. Az engem ide hozó járőr engedte be a cellába Liamet, aki kaján vigyorral közeledett felém. A férfi ott állt néhány másodpercig, majd bezárta az ajtót. Összezárt vele.
-Aztán ne hangosan Liam.-nevetett.- Csendháborításért már nem felelünk.-azzal kiment.
-Ne gyere közelebb!-utasítottam a fiút. Szemmel láthatóan cseppet sem érdekelte a tiltakozásom. Helyet foglalt mellettem az ágyon. Nem figyeltem őt, mégis éreztem, hogy tekintete az arcomon pihen. Vicces, de én ezt a találkozást fordítva képzeltem el. A gondolataimban ő került a rácsok mögé és nem én.
-Úgy látom nem igazán tetszik ez a felállás Jade.-kuncogott halkan,majd kezét a térdemen pihentette.
-Miért csináltad ezt?-pattantam fel mellőle, növelve köztünk a távolságot.
-Csak egyszerűen meg vannak a módszereim, hogyan érjem el azt amit akarok.-ravasz mosoly jelent meg az arcán. És mielőtt kérdezhettem volna, újra szólásra nyitotta a száját.-Gondolom, most felvetődött benned a kérdés, hogy mit is akarok.-aprót bólintottam.-Téged!-felállt és közeledni kezdett.Ez az amit nem akartam. Nem akartam a közelében tudni magam. Nem akartam semmilyen kontaktusba kerülni vele.
-Szerintem csak annyit akarsz elérni, hogy elterelődjön rólad a gyanúm.-vetettem oda csípősen, mire megállt. Állkapcsa megrándult. A vigyor eltűnt az arcáról. Pár pillanat múlva megrázta a fejét és előttem termett. A falhoz préselt és ajkai ismét célpontként szemelték ki a nyakam. Nem hagytam magam. A második pofonnál tartottam azóta mióta először láttam.
-Szóval a kis tigrisnek van karma.-kapta el a kezem.-Még meg kell szelídítenem.-arcán ismét utat tört magának az a mosoly. Heves tiltakozásomra, csak önelégült arckifejezése volt a reakció.-Hé, hé Jade.-próbálta végigsimítani arcomat, de én elfordultam.-Felesleges vergődnöd. Amíg itt vagy tőlem függsz.-hangja kemény volt és komoly.-Egyetlen szavamba kerül, hogy szabad légy.-nem akartam tudatosítani magamban azt, hogy ez igaz. Amíg itt vagyok, valóban tőle függ minden. Nem akartam, hogy ez így legyen.-Neked pedig csak egyetlen éjszakádba.-hasamon lecsúsztatta kezét, majd mielőtt "ahhoz" a ponthoz ért volna, durván ellöktem magamtól.
-Nem fogok lefeküdni egy ilyen féreggel mint te!-emeltem fel a hangomat, amin ő csak kuncogott.-Egy gyilkossal nem!
-Ismételten elmondom, hogy a testvéred halálához semmi közöm, te viszont arra fogsz rájönni, hogy nincs más választásod.-szúrós pillantása lyukat égetett a lelkembe. Sötét volt és félelmetes.  A hangzavarra visszajött a járőr, aki behozott ide és kiengedte Liamet, aki a rács túloldaláról idegesen pillantott vissza rám.
-Ezen gondolkozz el.-törölte meg a száját.majd a férfivel együtt eltűntek én pedig egyedül maradtam. A fal mellett lecsúsztam a földre és könnyeim utat törtek maguknak.



Helló emberek. Remélem eddig tetszik a sztori. A betűtípusért bocsi, nem tudom változtatni :/ Valamiért nem engedi.. Ömm Éva kedvéért 10 feliratkozó után készítek egy videót :))
Következő rész: 3 komi után

3 megjegyzés:

  1. ahh úristen, nem jutok szóhoz. Ez nagyon jó, várom a következőt. Viszont lenne egy kérésem. Nagyon nehéz elolvasni a betűtípust, azt megváltoztathatnád, ha nem gond. Persze a történet tökéletes.*-*

    VálaszTörlés
  2. nagyon várom a következő részt imásooom :d lécci csak annyit változtasd már meg a betütipust igy alig látni

    VálaszTörlés