8.fejezet.

*Liam szemszöge*

-Basszus, a fejem.-nyögtem még szinte félálomban. Szemeimre homályos köd telepedett így párat pislognom kellett, hogy kitisztuljon a látásom. Körbenéztem az üres kis szobában és hirtelen fel sem fogtam hol is vagyok pontosan. Emlékfoszlányok jelentek meg a szemem előtt, melyek nem álltak össze képsorokká, de kezdtem érteni mi is történt. Köszönettel tartozom Jadenek. Ha ő nem hoz ide, talán egy padon ébrednék most kifosztva. Csak ne fájna így a fejem. Ezért utálom a másnapot.

A szoba ajtaja résnyire nyitva volt, így a kintről jövő hangfoszlányok nyugodtan beszűrődhettek. Nehézkesen elkecmeregtem az ajtóig, hogy közben a bútorokba, vagy a falba támaszkodtam, hogy ne veszítsem el az egyensúlyomat. 

Jade beszélt valakivel. Valószínűleg telefonon, hisz idegen hangot nem hallottam és ő is elég szaggatottan beszélt és furcsán. Mintha.. mintha sírna.

-Igen.. Igen, minden rendben. Nincs semmi gond.-mondta egy kis csend után. Viszont nekem úgy hangzott, mintha önmaga, az állításának ellenkezőjéről volna meggyőződve.-Nem. Nincs semmi.. Ez csak.. csak nátha. Igen meghűltem egy kicsit.-szólt újra, majd köhögést színlelt.-Igen, már beszéltem vele és kiadta a mai napom, gond nélkül. Ne Jer. Nem kell, nehogy te is elkapd. Oké. Akkor majd később hívlak. Szia.-ezzel megszakadt a beszélgetés és sokig csend ült a lakáson. Végül erőt vettem magamon és kiléptem a szobából, egyenesen a konyhába, ahol Jade az asztalnál ült, arcát a tenyerébe temetve. Valószínűleg nem hallotta, hogy bejöttem.
-Szia.-nyögtem ki határozottságot erőltetve magamra. Erre pedig a reakció korántsem az volt, amit vártam. Jade rögtön felpattant a helyéről úgy, hogy a széke hátra is esett. Arca rémült volt és sírástól vörös, tekintete pedig bizonytalan. Mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt, ajkai pedig remegni látszottak, ahogy kifújta a levegőt. Tettem egy lépést az asztal felé, miközben ő is hátrált.
-Ne.-nyögte remegő hangon. Ekkor minden világossá vált. Félt tőlem.
-Jade mi van?-álltam értetlenül a helyzet előtt. Nem tudtam, mi változtatta meg az eddigi képet. Amikor legutóbb láttam, szemernyi jelét sem fedeztem fel rajta a félelemnek.
Próbáltam megkerülni az asztalt, hogy közelebb lehessek hozzá, de ő mindeközben igyekezett tartani a távolságot.
-Mi közöd volt hozzá?-hangja elcsuklott.
-Mihez?
-Mi közöd volt Megan halálához?-a hideg futott végig testemen a kérdés hallatán. Szívem heves, ritmustalan kalimpálásba kezdett. Nem bírtam tovább állni pillantását így enyémet a földre szegeztem.
-Te mégis honnan..
-Álmodban beszéltél..és megemlítetted őt.-szakította félbe kérdésemet.Olyan feszültség keringett a levegőben, hogy kezdtem attól félni egyszer csak berobban valami. Nem tudtam, volna-e értelme tovább titkolni, mindazt ami volt. A múlton már egyébként sem tudunk változtatni, akárhogy is szeretnénk.
-Aznap éjjel velem volt.-kezdtem határozottságot erőltetve magamra.-De nem tudtam megmenteni.- nyeltem le a torkomban lévő gombócot.
-Miért? Miért volt veled?-kérdezte könnyeivel küszködve. Csak most vettem észre, hogy helyzetünk felcserélődött. Én álltam a tűzhelynél ő pedig a konyha bejáratánál.
-Ez a másik ok, amiért sokan rám gyanakodtak.-folytattam, mit sem törődve a feltett kérdéssel.-Azóta minden alakot, aki az ügy körül szaglászik.. kénytelen vagyok kiiktatni.-szemei elkerekedtek, mikor lassan a pólóm alá nyúltam a pisztolyért. Tudtam mit fog most tenni. Futás. Gyorsan sarkon fordult, egyenesen a kijárat felé. Épp nyitotta az ajtót, de én feje felett visszazártam azt. Elzártam előle a menekülés útját.
Zokogása elhalt és csak kétségbeesett sóhajhát hallottam. Remegett..-Mindenkit elsöpörtem, aki veszélyeztette a kilétemet.-szavaim úgy látszott nem gyakoroltak rá hatást. Nem próbált sem szökni, sem támadni.-De..Téged soha nem bántanálak.-vállára tettem a kezem, mire egész testében megremegett. Finoman magam felé fordítottam. Szemeit szorosan összeszorítva dőlt neki az ajtónak. Néhány pillanatra ismét visszatért a feszült csend, majd mintha elég bátorságot gyűjtött volna ahhoz, hogy rám nézzen. Lassan, óvatosan végigmért. Amint nem látta a kezemben félelmének tárgyát, mintha fellélegzett volna.
-Miért..miért volt akkor veled?-egy percig azt hittem, a kérdése az lesz, miért nem vagyok képes arra, hogy őt megöljem, de a válasz mindkét kérdésre hasonló. Erőt vettem magamon, hogy kimondjam azt, amit eddig nem mertem.
-Mert szerettem őt.

Bocsi gyerekek, rövid rész tudom, de nem volt sok időm. Kövi: 2 komi és nem tudom mennyi időm de próbálok sietni,.

Díj 1# 2#

 Igen igen tudom, legalább egy hónapja kaptam őket, de most jutottak eszembe, ne haragudjatok.:(

1

Köszönöm a díjat eme blog írójának (ne haragudj nem jegyeztem meg a neveket :/)

Szabályok: -11 dolog rólam

                -11 válasz

               - 11 kérdés

              - 11 bloggernek tovább küldeni

11 dolog rólam :

1. Imádok blog trailereket nézni.

2.Még 17 évesen is szeretem a meséket

3.Rizsfüggő vagyok. (nem kiröhög együtt érez, ennél rosszabb is lehetne)

4.Nem szeretem az előítéleteket.

5.Van, hogy rossz embernek tartom magam egy egy tettem után.

6.Van egy macskám.

7.Szeretek énekelni. (persze csak ha senki sem hallja)

8.Régen verseket írtam, ma már sajnos valamilyen oknál fogva azok nem mennek.

9.Szeretem a gyerekeket, de sokszor nincs türelmem hozzájuk.

10.Gondolkodom, hogy később írjak e egy könyvet.

11.Néha úgy érzem, én vagyok az egyetlen normális ember a Földön. xD

11 válasz:

1. Ha lehetnél egy napid valamelyik sztár lennél ,melyik lennél ?

fogas kérdés. Harry Styles haha.

2. Kedvenc szín ?

fekete, zöld

3. Anyás vagy apás vagy ?

egyik sem. 

4. Mikor kezdtél el blogolni ?

2-3 éve?

5.Kedvenc ital?

víz

6. Kedvenc évszak ?

tél

7. Az életed során hová akarsz (nagyon) eljüttni?

NYC London Peking

8. Coca Cola vs. Pepsi ?

Pepsi

9. Első blogodnak a linkje ?

az első blogomat töröltem :"D

10. Történt már veled a nyáron valami cikis dolog ,ha igen akkor mi ?

ezen a nyáron nem az előzőekben viszont elég balfék voltam :D

11. Kedvenc szuperhős?

Batman :3

11 kérdés
1.Mi a hobbid?
2.Milyennek képzeled el magad 10 év múlva?
3.Ha tehetnéd mit változtatnál meg magadon?
4.Hova akarsz a legjobban eljutni?
5.Szerinted jó felé halad a világ?
6.Melyik celebbel töltenél el egy napot, ha tehetnéd?
7.Kinek a bőrébe bújnál ha lehetne?
8.Hittél/hiszel abban, hogy az álmok valóra válnak?
9.Voltál már szerelmes?
10.Hány centi vagy?
11.Kedvenc időtöltésed?


11 blog akiknek küldöm:
1.http://astraylovehu.blogspot.ro/
2. http://flashbackfanfichu.blogspot.hu/
Bocsi, nem olvasok sok blogot ://



2
Köszönöm a díjat ennek az írónak

11 dolog rólam :

1. Imádok blog trailereket nézni.

2.Még 17 évesen is szeretem a meséket

3.Rizsfüggő vagyok. (nem kiröhög együtt érez, ennél rosszabb is lehetne)

4.Nem szeretem az előítéleteket.

5.Van, hogy rossz embernek tartom magam egy egy tettem után.

6.Van egy macskám.

7.Szeretek énekelni. (persze csak ha senki sem hallja)

8.Régen verseket írtam, ma már sajnos valamilyen oknál fogva azok nem mennek.

9.Szeretem a gyerekeket, de sokszor nincs türelmem hozzájuk.

10.Gondolkodom, hogy később írjak e egy könyvet.

11.Néha úgy érzem, én vagyok az egyetlen normális ember a Földön. xD

11. válasz:

1. Ha újra kezdhetnéd az életed mit változtatnál rajta? 

Semmit, szerintem minden úgy történt ahogy annak kellett, még ha fájt is olykor.

2. A hosszú hajat vagy a rövidet szereted jobban? 

Rövid

3. Van valamilyen állatod?

macska, tengerimalac, 2 papagáj 

4. Ha van milyen? 

az előbb leírtam

5. Ki a kedvenc énekesed, vagy bandád?

1D 

6. Melyik a kedvenc számod? 

nincs

7. Mi szeretnél lenni felnőtt korodban? 

majd eldől sok ötletem van

8. Hány éves vagy?

17

9. Mi inspirált a történeted megírásában?

az élet 

10. Az írást komolyabban is akarod folytatni vagy csak hobbi szinten?

még nem tudom 

11. Mi  kedvenc virágod? 

nem szeretem a virágokat


11 kérdés:
1.Mi a hobbid?
2.Milyennek képzeled el magad 10 év múlva?
3.Ha tehetnéd mit változtatnál meg magadon?
4.Hova akarsz a legjobban eljutni?
5.Szerinted jó felé halad a világ?
6.Melyik celebbel töltenél el egy napot, ha tehetnéd?
7.Kinek a bőrébe bújnál ha lehetne?
8.Hittél/hiszel abban, hogy az álmok valóra válnak?
9.Voltál már szerelmes?
10.Hány centi vagy?
11.Kedvenc időtöltésed?

11 blog:  (ismét nem olvasok sokat)
1.Fanni.
2.Vali

7.fejezet

Pillantásunk egybefonódott. Az a tartózkodó némaság még most sem eresztett utat a szavaknak. Egy hirtelen pillanatban elkapta a tekintetét, mintha valami megrémisztette volna. Akkor megmozdult bennem valami és annak hatására felálltam, de egy percre sem vettem le szemem Liam arcáról. Karjaimat félve nyaka köré fontam és vállára hajtottam a fejem. Meglepte ez a hangulatváltás. Csak habozva helyezte kezeit a csípőmre pár pillanat erejéig. Abban a percben szívem őrült iramban kezdett lüktetni én pedig próbáltam lenyugtatni, már már félve attól, hogy megérzi. Nem lehetek ennyire ostoba. Sem ennyire idióta.
Karrjaim nyakáról a mellkasára csúsztak, mire újra felvettem vele a szemkontaktust. Újra csak azt a két sötét szemét láttam és attól féltem, ha még egy fél percig is tovább bámulom őket, elveszek bennük. Most én voltam az aki félre nézett, de ez csupán addig tartott, míg egyik kezével finoman maga felé húzta az államat.
Közeledni kezdett felém. Az agyam hamar kapcsolt és egy kis hangocska azt suttogta a fejemben: Mi van, ha túl messzire megyek? Ez túl veszélyes.. Minden gondolatom egy csapásra szerte foszlott mikor megéreztem ajkai selymességét az én ajkaimon. Csókja diszkrét volt és nyelve nem harcolt a bejutásért és ezt díjaztam. Finoman tolni kezdett az ágy felé, de ajkait nem vette le az enyémről.
Finoman döntött hátra az ágyon, majd csókunkat csak annyi időre szakította meg, míg megvált a felső testét takaró ruhadarabtól. Szemem mágnesként tapadt a kidolgozott testre, melyet végigmért az állától egészen a farmerja alatt eltűnő V-vonaláig. Meglepődtem saját magam reakcióján, hisz volt már alkalmam közelebbről szemügyre venni őt így, most mégis elragadott a látványa.
Ismét csókban forrtunk össze, de most már hevesebben mint azelőtt. Ereimben forrón lüktetett a vér és valamiért.. valamiért akartam Liamet.
Keze a pólóm alá csúszott és lassan vontatta felfelé azt egyenesen a melltartómig. Ekkor megtorpant. Csókunk abba maradt és én csak megdöbbenve figyeltem őt. Arca egy pillanatra eltorzult, majd megszakítva velem minden testi kapcsolatot a földön heverő felsőjéért nyúlt és felvette azt. Én felültem és fürkésztem arcát. Nem tudtam pontosan eldönteni, hogy fél vagy valamiért dühös magára. Ő csak bámulta a padlót szótlanul. Kezeit ökölbe szorította. Mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt.
-J..Jól vagy?-dadogtam halkan. Tekintetét rám irányította, majd egy aprót bólintott.
Ez a Liam újra nem az volt akivel először találkoztam, hanem az a sebezhető, törékeny Liam, akit.. Kicsit félve merem kimondani, de azt hiszem kissé kedvelek.. Olyan , mintha két személyiség lakozna egyetlen testben. Egy embertelen, kemény jellem, amit minden embernek mutat, hogy félelmet keltsen bennük és egy esendő, annál inkább emberi énje, amit mintha félne felfedni mások előtt. Bár ezt megértem.
Úgy tűnt, mintha belső harcot folytatna saját magával. Mintha a fény és az árnyék vívna fölötte folytonos csatát.
Felálltam, de ő egy lépést tett előre. Furcsa volt. Mintha csak félne tőlem és az a néhány másodperccel ezelőtti csók meg sem történt volna.
-Liam..-szóltam félénken, de ő csak intett, hogy ne közeledjek hozzá. Egy hirtelen pillanatban pedig csak szó nélkül sarkon fordult és elment.
Fogalmam sem volt róla, mi játszódhatott le benne az elmúlt öt percben, de mikor elment rádöbbentem, hogy azzal sem vagyok tisztába nekem mi járt akkor a fejemben. Visszagondoltam a köztünk lejátszódott jelenetre, de amit akkor gondoltam, csak mint fehér folt lebegett előttem.
Egy valamiben viszont teljesen biztos voltam. Hogy egy  hatalmas marha voltam.
Magam sem értem miért.. de abban a csókban éreztem valamit, amit tudom nem lett volna szabad. Olyan volt, mintha azt az űrt, melyet Megan hiánya okoz, talán Ő betölthetné..
Hova tetted a józan eszed Jade? Ezt te sem gondolhatod komolyan. De mi van ha talán tényleg..
Nem. Nem az nem lehet, ő egy bűnöző. Minden lányra csak játékszerként tekint, majd ha megunja egyszerűen ott hagyja vagy kidobja. És ha mégsem? GONDOLKOZZ! Az ilyen fiúkat egyetlen egy szervük irányítja. És az nem az agyuk. Akkor talán.. csak pillanatnyi elmezavar volt ez az egész..
Talán..
Miután befejeztem a vívódást saját magammal, újra levetítettem magam előtt azt a jelenetet és ismét belém hasított valami.. Mi van ha tényleg kezdek beleszeretni? Talán ha újra.. NEM! 
-Verd ki a fejedből.-szólítottam fel magam, ezúttal nem csak gondolatban.
Az este nem aludtam egy percet sem. Csak forgolódtam az ágyon és minden idegszálammal próbáltam elterelni a gondolataimat arról ami ma történt. Azt kívántam, bár semmissé lehetne tenni..

-Akkor mehetünk?-kérdezte mosolyogva Jeremy, miközben kezét már az ajtó kilincsén pihentette.

-Azt hiszem igen.-bólintottam, majd odaköszöntem a pult mögött ácsorgó Darla-nak. Jer illedelmesen kinyitotta az ajtót és előre engedett. Csak néhány ember mászkált még az utcán, gondolom a legtöbben szerettek volna a vihar előtt hazaérni, hisz az már készülőben volt. A másik indok pedig, hogy kihaltak az utcák, talán nemes egyszerűséggel annyi, hogy tizenegy is elmúlt már. Késő van. Legfeljebb néhány bulizó fiatal sertepertélhet még valamerre.-Húzós egy nap volt.-törtem meg a csendet, miközben gyalogoltunk az otthonom felé. Igaz, hogy csak két hete dolgozom abban a kávézóban, de akit ez idő alatt sikerült alaposan kiismernem az Jeremy volt. Kedves és megértő srác és mindezek mellett még azt is elmondhatja magáról, hogy jóképű. Szép barna szemek, tökéletes arcvonalak, telt ajkak. Kell ennél több? Sötét haját felzselézve hordja, mely még egy keretet ad arca vonásainak. A teste is elég jó. Állítása szerint konditeremben tölti a szabadideje nagy részét, bár szerintem nem igazán lenne szüksége rá. csak egy évvel idősebb nálam ás ami meglepett az, hogy korához képest éretten gondolkodik. Nem csak a pia és a szex utáni vágy hajtja, mint a korabeli srácokat. Azt hiszem harmadik napja dolgoztam a kávézóban és odajött hozzám. Felajánlotta, hogy hazakísér, hisz szerinte is veszélyes egy lánynak sötétedés után. És ennél jobban nem is lehetett volna igaza.

Attól a naptól kezdve mindig hazakísért és közben kiderült, hogy csupán egy háztömbnyire lakik tőlem. Még nem tartunk ott, hogy bármi is legyen köztünk, de szépen lassan haladunk előre. Lépésekben. Tudjátok először egy kávé, ebéd, majd mozi, vagy vacsi és így tovább. Eljutottunk a közös ebédig és ha minden jól megy tovább is léphetünk. Mindenesetre én örülnék ha összejöhetne.

-Igen. A korábbiakhoz képest húzósabb.

Már rég felkapcsolták az utcai világítást, hisz nyárhoz képest a felhős ég miatt nagy volt a sötétség. Körülbelül öt percnyi távolságra lehettünk a lakásomtól, mikor elhaladtunk egy lámpaoszlop mellett, mely mögött a sötétben egy pad állt. A padon pedig egy alak ült. 

-Szia szépségem, de rég nem láttalak.-hallatszott egy férfi hang. Furcsa volt, mintha részeg lenne.

-Ne is törődj vele, menjünk.-szólt magabiztosan Jeremy.

-Várj.-álltam meg a padtól pár lépés távolságra, majd erőt vettem magamon és közelebb merészkedtem. A sötét alak hangja ismerős volt, mégsem tudtam hirtelen hová tenni.-Liam?-ismertem fel hirtelen a vonásait, mikor szemem már megszokta a sötétet.-Te ittál?-költői kérdés volt, hisz a körülötte terjengő tömény alkohol szag és a kezében pihenő vodkás-üveg már válaszolt helyette.

-Te ismered őt?-termett hirtelen mellettem Jer.

-Igen..És.. nem hagyhatjuk így itt.-szóltam, miközben elvettem az ülőtől a kezében tartott üveget. Nem tiltakozott csak tompán bámult maga elé.

-Oké. Hol lakik?-kérdezte Jeremy, miközben Liam jobb oldalára lépett és kezét átemelte a feje fölött, majd mikor én is hasonlóképp tettem felhúztuk. Nem igazán bírt állni a lábán így egész súlya ránk nehezedett.

-Ömm.. én nem tudom.-dadogtam és kutattam a fejemben valamiféle épkézláb megoldás után.-Vigyük hozzám.-ajánlottam fel, mire a kísérőm megütközve nézett rám.

-Biztos, hogy jó ötlet ez?-kérdezte.

-Igen.-őszintén? NEM!

Miután hazacipeltük Liamet a hálószobámba fektettük. Nem csinált semmit, csak összefüggéstelen hülyeségeket hordott össze, majd lassan elnyomta az álom. Ezt ilyen mennyiségű piálás után nem is csodálom.

-És ez szerinted így rendben lesz?-pillantott Jer az ajtóra, ami a hálómba nyílik. Még most sem igazán hitte, hogy valami jó kisülhet ebből.

-Nyugi. Nem lesz semmi gáz.-biztattam őt is és magamat is próbáltam. Nem volt nagyon hatásos, de reménykedtem benne, hogy minden simán megy majd.

Amikor egyedül maradtam az alvóval, nem tudtam jól tenném- e ha bemennék hozzá. Egyáltalán azt sem értem, hogy juthatott eszembe, hogy felhozzam ide.. Mikor legutóbb láttam.. még ugyanitt.. Ő ment el.. És meglep, hogy nem jelentkezett. Ki tudja hány éjszakán nézett ki hasonlóképp, vagy épp most miért menekül a piába. Mert én úgy gondolom menekül. Menekül valami elől, amit el akar felejteni, de nem megy neki. Mert van benne valami titok. Valami, amit szeretnék megfejteni. Olyan falakat vont maga köré amikkel meggátolta, hogy bármit is megtudjak róla, bár még most sem értem miért kattogok ezen. Örülnöm kellene, hogy nem képezi a mindennapjaim részét. Az ő világa már így is eléggé felforgatta az enyémet. Mégis úgy érzem, hogy a közelében kell maradnom. Nem tudom, milyen idióta kis hangocska súgja ezt nekem, de nem hagyja abba.. Úgy érzem segítenem kell neki. Olyan, mintha azért menekülne.. mert azt érzi, nem maradt számára hely, ahová tartozhatna. Talán csak arra van szüksége, hogy valaki bízzon benne.

Halk nyöszörgés hallatszott ki a résnyire nyitott ajtón keresztül. Bementem a szobába. Liam nehezen vette a levegőt. Homlokán verejtékcseppek csillogtak a lámpafényben. Vergődött az ágyon. Fejét jobbra, balra dobálta. Míg végül a nyöszörgésből értelmetlen összefüggéstelen beszéd lett. És a végén. az értelmetlennek tűnő badarságokból kivált egy szó és egy név. Alig hallottam, olyan halkan motyogott, de ez a két szó örökre bevéste magát az agyamba.

-Sajnálom Megan..

Nos Üdv. Elnézést, hogy megvárattalak titeket, de itt van :)) Igyekszem folytatni :)) Remélem tetszettem :)

Sajnálom

 Ne haragudjatok, hogy megváratlak titeket a résszel, de a gépemet most javították így nem sokára újult erővel kezdek neki az írásnak :))
Puszi: Szofiis.