7.fejezet

Pillantásunk egybefonódott. Az a tartózkodó némaság még most sem eresztett utat a szavaknak. Egy hirtelen pillanatban elkapta a tekintetét, mintha valami megrémisztette volna. Akkor megmozdult bennem valami és annak hatására felálltam, de egy percre sem vettem le szemem Liam arcáról. Karjaimat félve nyaka köré fontam és vállára hajtottam a fejem. Meglepte ez a hangulatváltás. Csak habozva helyezte kezeit a csípőmre pár pillanat erejéig. Abban a percben szívem őrült iramban kezdett lüktetni én pedig próbáltam lenyugtatni, már már félve attól, hogy megérzi. Nem lehetek ennyire ostoba. Sem ennyire idióta.
Karrjaim nyakáról a mellkasára csúsztak, mire újra felvettem vele a szemkontaktust. Újra csak azt a két sötét szemét láttam és attól féltem, ha még egy fél percig is tovább bámulom őket, elveszek bennük. Most én voltam az aki félre nézett, de ez csupán addig tartott, míg egyik kezével finoman maga felé húzta az államat.
Közeledni kezdett felém. Az agyam hamar kapcsolt és egy kis hangocska azt suttogta a fejemben: Mi van, ha túl messzire megyek? Ez túl veszélyes.. Minden gondolatom egy csapásra szerte foszlott mikor megéreztem ajkai selymességét az én ajkaimon. Csókja diszkrét volt és nyelve nem harcolt a bejutásért és ezt díjaztam. Finoman tolni kezdett az ágy felé, de ajkait nem vette le az enyémről.
Finoman döntött hátra az ágyon, majd csókunkat csak annyi időre szakította meg, míg megvált a felső testét takaró ruhadarabtól. Szemem mágnesként tapadt a kidolgozott testre, melyet végigmért az állától egészen a farmerja alatt eltűnő V-vonaláig. Meglepődtem saját magam reakcióján, hisz volt már alkalmam közelebbről szemügyre venni őt így, most mégis elragadott a látványa.
Ismét csókban forrtunk össze, de most már hevesebben mint azelőtt. Ereimben forrón lüktetett a vér és valamiért.. valamiért akartam Liamet.
Keze a pólóm alá csúszott és lassan vontatta felfelé azt egyenesen a melltartómig. Ekkor megtorpant. Csókunk abba maradt és én csak megdöbbenve figyeltem őt. Arca egy pillanatra eltorzult, majd megszakítva velem minden testi kapcsolatot a földön heverő felsőjéért nyúlt és felvette azt. Én felültem és fürkésztem arcát. Nem tudtam pontosan eldönteni, hogy fél vagy valamiért dühös magára. Ő csak bámulta a padlót szótlanul. Kezeit ökölbe szorította. Mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt.
-J..Jól vagy?-dadogtam halkan. Tekintetét rám irányította, majd egy aprót bólintott.
Ez a Liam újra nem az volt akivel először találkoztam, hanem az a sebezhető, törékeny Liam, akit.. Kicsit félve merem kimondani, de azt hiszem kissé kedvelek.. Olyan , mintha két személyiség lakozna egyetlen testben. Egy embertelen, kemény jellem, amit minden embernek mutat, hogy félelmet keltsen bennük és egy esendő, annál inkább emberi énje, amit mintha félne felfedni mások előtt. Bár ezt megértem.
Úgy tűnt, mintha belső harcot folytatna saját magával. Mintha a fény és az árnyék vívna fölötte folytonos csatát.
Felálltam, de ő egy lépést tett előre. Furcsa volt. Mintha csak félne tőlem és az a néhány másodperccel ezelőtti csók meg sem történt volna.
-Liam..-szóltam félénken, de ő csak intett, hogy ne közeledjek hozzá. Egy hirtelen pillanatban pedig csak szó nélkül sarkon fordult és elment.
Fogalmam sem volt róla, mi játszódhatott le benne az elmúlt öt percben, de mikor elment rádöbbentem, hogy azzal sem vagyok tisztába nekem mi járt akkor a fejemben. Visszagondoltam a köztünk lejátszódott jelenetre, de amit akkor gondoltam, csak mint fehér folt lebegett előttem.
Egy valamiben viszont teljesen biztos voltam. Hogy egy  hatalmas marha voltam.
Magam sem értem miért.. de abban a csókban éreztem valamit, amit tudom nem lett volna szabad. Olyan volt, mintha azt az űrt, melyet Megan hiánya okoz, talán Ő betölthetné..
Hova tetted a józan eszed Jade? Ezt te sem gondolhatod komolyan. De mi van ha talán tényleg..
Nem. Nem az nem lehet, ő egy bűnöző. Minden lányra csak játékszerként tekint, majd ha megunja egyszerűen ott hagyja vagy kidobja. És ha mégsem? GONDOLKOZZ! Az ilyen fiúkat egyetlen egy szervük irányítja. És az nem az agyuk. Akkor talán.. csak pillanatnyi elmezavar volt ez az egész..
Talán..
Miután befejeztem a vívódást saját magammal, újra levetítettem magam előtt azt a jelenetet és ismét belém hasított valami.. Mi van ha tényleg kezdek beleszeretni? Talán ha újra.. NEM! 
-Verd ki a fejedből.-szólítottam fel magam, ezúttal nem csak gondolatban.
Az este nem aludtam egy percet sem. Csak forgolódtam az ágyon és minden idegszálammal próbáltam elterelni a gondolataimat arról ami ma történt. Azt kívántam, bár semmissé lehetne tenni..

-Akkor mehetünk?-kérdezte mosolyogva Jeremy, miközben kezét már az ajtó kilincsén pihentette.

-Azt hiszem igen.-bólintottam, majd odaköszöntem a pult mögött ácsorgó Darla-nak. Jer illedelmesen kinyitotta az ajtót és előre engedett. Csak néhány ember mászkált még az utcán, gondolom a legtöbben szerettek volna a vihar előtt hazaérni, hisz az már készülőben volt. A másik indok pedig, hogy kihaltak az utcák, talán nemes egyszerűséggel annyi, hogy tizenegy is elmúlt már. Késő van. Legfeljebb néhány bulizó fiatal sertepertélhet még valamerre.-Húzós egy nap volt.-törtem meg a csendet, miközben gyalogoltunk az otthonom felé. Igaz, hogy csak két hete dolgozom abban a kávézóban, de akit ez idő alatt sikerült alaposan kiismernem az Jeremy volt. Kedves és megértő srác és mindezek mellett még azt is elmondhatja magáról, hogy jóképű. Szép barna szemek, tökéletes arcvonalak, telt ajkak. Kell ennél több? Sötét haját felzselézve hordja, mely még egy keretet ad arca vonásainak. A teste is elég jó. Állítása szerint konditeremben tölti a szabadideje nagy részét, bár szerintem nem igazán lenne szüksége rá. csak egy évvel idősebb nálam ás ami meglepett az, hogy korához képest éretten gondolkodik. Nem csak a pia és a szex utáni vágy hajtja, mint a korabeli srácokat. Azt hiszem harmadik napja dolgoztam a kávézóban és odajött hozzám. Felajánlotta, hogy hazakísér, hisz szerinte is veszélyes egy lánynak sötétedés után. És ennél jobban nem is lehetett volna igaza.

Attól a naptól kezdve mindig hazakísért és közben kiderült, hogy csupán egy háztömbnyire lakik tőlem. Még nem tartunk ott, hogy bármi is legyen köztünk, de szépen lassan haladunk előre. Lépésekben. Tudjátok először egy kávé, ebéd, majd mozi, vagy vacsi és így tovább. Eljutottunk a közös ebédig és ha minden jól megy tovább is léphetünk. Mindenesetre én örülnék ha összejöhetne.

-Igen. A korábbiakhoz képest húzósabb.

Már rég felkapcsolták az utcai világítást, hisz nyárhoz képest a felhős ég miatt nagy volt a sötétség. Körülbelül öt percnyi távolságra lehettünk a lakásomtól, mikor elhaladtunk egy lámpaoszlop mellett, mely mögött a sötétben egy pad állt. A padon pedig egy alak ült. 

-Szia szépségem, de rég nem láttalak.-hallatszott egy férfi hang. Furcsa volt, mintha részeg lenne.

-Ne is törődj vele, menjünk.-szólt magabiztosan Jeremy.

-Várj.-álltam meg a padtól pár lépés távolságra, majd erőt vettem magamon és közelebb merészkedtem. A sötét alak hangja ismerős volt, mégsem tudtam hirtelen hová tenni.-Liam?-ismertem fel hirtelen a vonásait, mikor szemem már megszokta a sötétet.-Te ittál?-költői kérdés volt, hisz a körülötte terjengő tömény alkohol szag és a kezében pihenő vodkás-üveg már válaszolt helyette.

-Te ismered őt?-termett hirtelen mellettem Jer.

-Igen..És.. nem hagyhatjuk így itt.-szóltam, miközben elvettem az ülőtől a kezében tartott üveget. Nem tiltakozott csak tompán bámult maga elé.

-Oké. Hol lakik?-kérdezte Jeremy, miközben Liam jobb oldalára lépett és kezét átemelte a feje fölött, majd mikor én is hasonlóképp tettem felhúztuk. Nem igazán bírt állni a lábán így egész súlya ránk nehezedett.

-Ömm.. én nem tudom.-dadogtam és kutattam a fejemben valamiféle épkézláb megoldás után.-Vigyük hozzám.-ajánlottam fel, mire a kísérőm megütközve nézett rám.

-Biztos, hogy jó ötlet ez?-kérdezte.

-Igen.-őszintén? NEM!

Miután hazacipeltük Liamet a hálószobámba fektettük. Nem csinált semmit, csak összefüggéstelen hülyeségeket hordott össze, majd lassan elnyomta az álom. Ezt ilyen mennyiségű piálás után nem is csodálom.

-És ez szerinted így rendben lesz?-pillantott Jer az ajtóra, ami a hálómba nyílik. Még most sem igazán hitte, hogy valami jó kisülhet ebből.

-Nyugi. Nem lesz semmi gáz.-biztattam őt is és magamat is próbáltam. Nem volt nagyon hatásos, de reménykedtem benne, hogy minden simán megy majd.

Amikor egyedül maradtam az alvóval, nem tudtam jól tenném- e ha bemennék hozzá. Egyáltalán azt sem értem, hogy juthatott eszembe, hogy felhozzam ide.. Mikor legutóbb láttam.. még ugyanitt.. Ő ment el.. És meglep, hogy nem jelentkezett. Ki tudja hány éjszakán nézett ki hasonlóképp, vagy épp most miért menekül a piába. Mert én úgy gondolom menekül. Menekül valami elől, amit el akar felejteni, de nem megy neki. Mert van benne valami titok. Valami, amit szeretnék megfejteni. Olyan falakat vont maga köré amikkel meggátolta, hogy bármit is megtudjak róla, bár még most sem értem miért kattogok ezen. Örülnöm kellene, hogy nem képezi a mindennapjaim részét. Az ő világa már így is eléggé felforgatta az enyémet. Mégis úgy érzem, hogy a közelében kell maradnom. Nem tudom, milyen idióta kis hangocska súgja ezt nekem, de nem hagyja abba.. Úgy érzem segítenem kell neki. Olyan, mintha azért menekülne.. mert azt érzi, nem maradt számára hely, ahová tartozhatna. Talán csak arra van szüksége, hogy valaki bízzon benne.

Halk nyöszörgés hallatszott ki a résnyire nyitott ajtón keresztül. Bementem a szobába. Liam nehezen vette a levegőt. Homlokán verejtékcseppek csillogtak a lámpafényben. Vergődött az ágyon. Fejét jobbra, balra dobálta. Míg végül a nyöszörgésből értelmetlen összefüggéstelen beszéd lett. És a végén. az értelmetlennek tűnő badarságokból kivált egy szó és egy név. Alig hallottam, olyan halkan motyogott, de ez a két szó örökre bevéste magát az agyamba.

-Sajnálom Megan..

Nos Üdv. Elnézést, hogy megvárattalak titeket, de itt van :)) Igyekszem folytatni :)) Remélem tetszettem :)