9.fejezet

 Jade szemszöge:

"Szerettem őt. Szerettem őt. SZERETTEM ŐT!"-.csak ennyi visszhangzott a fejemben. Úgy éreztem mintha a szívemben milliónyi kést forgatnának. Ez a két szó egyszerre hozott megkönnyebbülést és fájdalmat. Örültem, hogy megtudtam az igazságot, de annak nem, hogy így. Lábaim remegni kezdtek, majd hirtelen összecsuklottam és Liam karjai között találtam magam. Érintése égetett. mondhatnám az is, kínzott..

-És benned is.. megláttam belőle valamit.-szólt remegő hangon.

-Nem.-ráztam le magamról karjait és igyekeztem határozottságot erőltetni magamra. Letöröltem patakként áramló könnyeim.- Bennem nincs semmi, ami benne. Ő különleges volt, tehetséges, magabiztos, intelligens és még napokig sorolhatnám. Mást sem halottam soha, csak, hogy miért nem tudok olyan lenni mint ő? Az árnyékában nőttem fel, de ő sosem tartotta magát többre senkinél. Szerény volt és kedves, olyan.. Olyan igaz volt.. Olyan akihez én soha nem érhetek fel. Soha.-próbáltam elsuhanni Liam mellett, de óvatosan karon ragadott és visszarántott. Pillantását az enyémbe fúrta és kisöpört egy kósza tincset az arcomból.

-Már meg is tetted.-szólt halkan, majd ajkait lágyan az enyémhez tapasztotta. Csókunk csupán egy pillanatig tartott, mert megzavarta egy hang.-HASRA!-kiáltotta Liam, amint eldördült egy lövés a bejárati ajtó túloldalán. A golyó átlyukasztotta a vastag fát és a szemközti falban állapodott meg. Ijedten az előttem kúszó fiúra meredtem, aki kezével mutogatott hogy kövessem. Az előszobát elhagyva a fürdő biztonságosabbnak tűnt, a lövések viszont nem akartak abbamaradni.

-Ki a fene ez?-nyögtem elcsukló hangon,mire kezét a számra tapasztotta és suttogni kezdett.

-Maradj itt, amíg érted nem jövök! Bármi történjék el ne mozdulj innen megértetted?-bólintottam.-Fogd ezt és ha gyanús alakot látsz azonnal lőj!-a kezembe nyomott egy kisméretű pisztolyt, de mielőtt tiltakozhattam volna ismét beszélni kezdett.-Ha három koppanást hallasz, az leszek én, akkor ne tüzelj!-adta ki az utasításokat, majd eltűnt. A lövések zaja abbamaradt, de a csendet hatalmas puffanás törte meg újra. Azt hiszem betörték az ajtóm maradványait.
Nem voltam képes egy helyben maradni. Szívem a torkomban dobogott, mikor remegő kézzel nyomtam le a kilincset és először résnyire nyitottam ki az ajtót.  A láthatáromon belül egy alak sem volt, így hát rettegve, de kiléptem a keskeny folyosóra, ahonnan ráláttam a darabokra zúzott ajtómra. Tettem pár lépést a hálószoba felé, amikor Liam kétségbeesett arcát pillantottam meg velem szemből.
-Vigyázz!-kiáltott, de késő volt. Erős nyomást éreztem a fejemen, majd egyensúlyomat elveszítve a padlóm találtam magam. Résnyire nyitott szemem előtt színes pontok kezdtek táncolni, a hangok egyre távolibbnak tűntek, majd teljesen elhaltak. Elsötétült minden.

-Hé Jade.-bökött oldalba valaki. A hang kegyetlenül ismerős volt, mégis olyan távoli.-Hé húgi kelj már fel.-ezúttal két kéz rázta meg finoman a vállamat. Szemeim automatikusan kipattantak. Ott feküdtem a feldúlt lakásom előszobájában. És ő ott volt velem.
-Megan!?-ültem fel gyorsan, hogy szemben lehessek vele. Ott volt. Alakja, mosolya olyan valódinak tűnt. 
Kezemet félve nyújtottam felé, de mielőtt megérintettem volna,m megtorpantam. Rettegtem attól, hogy érintésem hatására köddé válik. Rettegtem attól, hogy az az illúzió, az a játék, amit elmém és szívem oly kegyetlenül űz velem és mégis oly kimondhatatlan örömet szerez, megszűnik. Nem akartam ezt. Nem akartam semmit, csak újra vele lenni. Csak érezni őt. A nővéremet. -Miért nem mondtad el? Azt hittem ennél többre tartasz.- szaladt ki a számon az, ami a szívemet leginkább nyomta. Mindannak ellenére, hogy tudtam nem kapok rá valódi választ. 
Eddig sugárzó arca a másodperc töredéke alatt komorrá és szürkévé vált. Attól féltem a semmivé lesz, de ajkai kinyíltak és hangjának csengő dallama töltötte be az egész teret.
-Sajnálom.-hangzott egyetlen egy szava, majd kezét az enyémre helyezte és alakja halványulni kezdett.
-Ne menj el kérlek. Nem veszíthetlek el megint.-bukott ki belőlem.
-Ha szeretünk valakit nem veszítjük el. Mindig ott él a szívünkben.-hangja úgy vonzott magával, mint a szirének éneke a hajósokat.. a vesztükbe.
-Megan.Megan. Megan.

-NEM!-ültem fel hirtelen. Kezeimmel vadul kapálózva üvöltöttem. Szemeimből patakként áradt a könny.

Ez az illúzió lerombolt bennem mindent. Tönkretett. Felemelt, majd újra a sárba tiport. 

Ekkor két erős kar ragadta meg a vállamat és visszatolt.. az ágyra? Most vettem csak észre, hogy szemeim egész végig csukva voltak és most, hogy újra kinyitottam őket, ismerős látvány tárult elém. Liam szobájában voltam, ő pedig ott ült mellettem és arcomat fürkészte.

-Mi történt?-kérdeztem halkan.

-Elmenekült.- mondta szemeit lesütve.-Nem tudtam megállítani. És még csak azt sem tudom ki ő. Pedig megígértem.

-Mi? Mit ígértél meg?-néztem rá kérdőn, jelezve, hogy nem értem mire céloz.

-Hogy megvédelek.-nézett rám bizonytalanul. A szemében tükröződött minden. Az élet viharai őt sem kímélték. Abból az egy pillantásból két dolgot tudtam biztosan leszűrni. Az egyik, hogy majdnem belehalt abba, hogy elengedte a nővéremet. Szemmel láthatóan nagyon megviselte. A másik pedig, hogy jellemének félelmetes mélységei vannak és vigyáznom kell, mert  néhány pillanat alatt elveszhetek benne.-De azt hiszem ez is egy olyan felelőtlen ígéret volt amit nem fogok tudni betartani.

-De miért akarsz engem megvédeni?-tettem fel újra a kérdést, mire arca megrándult és kissé ingerültebbé vált.

-Te komolyan ennyire vak vagy, vagy csak nem látod azt amit nem akarsz látni?

A gondolatok, mint villámok cikáztak a fejemben. Nem tudtam mit mondhatnék. Nem tudtam mi lenne a helyes. Behunytam a szemem, mire a fejemben Megan lágy hangja szólalt meg.

"Csak hagyd, hogy részese maradjon az életednek! "

Helló mindenki. Bocsi a borzalmas fejezetért és a több mint egy hónapos késésért. Ígérem összesezedem magam :))
Szofiis.

Sorry.

Bűnöm: nem hozok fejezetet.
Ok: lustaság, idő és ihlethiány.
Megoldás: hétvégén nekiülök és írok :)) Szóval hamarosan folytköv :)

8.fejezet.

*Liam szemszöge*

-Basszus, a fejem.-nyögtem még szinte félálomban. Szemeimre homályos köd telepedett így párat pislognom kellett, hogy kitisztuljon a látásom. Körbenéztem az üres kis szobában és hirtelen fel sem fogtam hol is vagyok pontosan. Emlékfoszlányok jelentek meg a szemem előtt, melyek nem álltak össze képsorokká, de kezdtem érteni mi is történt. Köszönettel tartozom Jadenek. Ha ő nem hoz ide, talán egy padon ébrednék most kifosztva. Csak ne fájna így a fejem. Ezért utálom a másnapot.

A szoba ajtaja résnyire nyitva volt, így a kintről jövő hangfoszlányok nyugodtan beszűrődhettek. Nehézkesen elkecmeregtem az ajtóig, hogy közben a bútorokba, vagy a falba támaszkodtam, hogy ne veszítsem el az egyensúlyomat. 

Jade beszélt valakivel. Valószínűleg telefonon, hisz idegen hangot nem hallottam és ő is elég szaggatottan beszélt és furcsán. Mintha.. mintha sírna.

-Igen.. Igen, minden rendben. Nincs semmi gond.-mondta egy kis csend után. Viszont nekem úgy hangzott, mintha önmaga, az állításának ellenkezőjéről volna meggyőződve.-Nem. Nincs semmi.. Ez csak.. csak nátha. Igen meghűltem egy kicsit.-szólt újra, majd köhögést színlelt.-Igen, már beszéltem vele és kiadta a mai napom, gond nélkül. Ne Jer. Nem kell, nehogy te is elkapd. Oké. Akkor majd később hívlak. Szia.-ezzel megszakadt a beszélgetés és sokig csend ült a lakáson. Végül erőt vettem magamon és kiléptem a szobából, egyenesen a konyhába, ahol Jade az asztalnál ült, arcát a tenyerébe temetve. Valószínűleg nem hallotta, hogy bejöttem.
-Szia.-nyögtem ki határozottságot erőltetve magamra. Erre pedig a reakció korántsem az volt, amit vártam. Jade rögtön felpattant a helyéről úgy, hogy a széke hátra is esett. Arca rémült volt és sírástól vörös, tekintete pedig bizonytalan. Mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt, ajkai pedig remegni látszottak, ahogy kifújta a levegőt. Tettem egy lépést az asztal felé, miközben ő is hátrált.
-Ne.-nyögte remegő hangon. Ekkor minden világossá vált. Félt tőlem.
-Jade mi van?-álltam értetlenül a helyzet előtt. Nem tudtam, mi változtatta meg az eddigi képet. Amikor legutóbb láttam, szemernyi jelét sem fedeztem fel rajta a félelemnek.
Próbáltam megkerülni az asztalt, hogy közelebb lehessek hozzá, de ő mindeközben igyekezett tartani a távolságot.
-Mi közöd volt hozzá?-hangja elcsuklott.
-Mihez?
-Mi közöd volt Megan halálához?-a hideg futott végig testemen a kérdés hallatán. Szívem heves, ritmustalan kalimpálásba kezdett. Nem bírtam tovább állni pillantását így enyémet a földre szegeztem.
-Te mégis honnan..
-Álmodban beszéltél..és megemlítetted őt.-szakította félbe kérdésemet.Olyan feszültség keringett a levegőben, hogy kezdtem attól félni egyszer csak berobban valami. Nem tudtam, volna-e értelme tovább titkolni, mindazt ami volt. A múlton már egyébként sem tudunk változtatni, akárhogy is szeretnénk.
-Aznap éjjel velem volt.-kezdtem határozottságot erőltetve magamra.-De nem tudtam megmenteni.- nyeltem le a torkomban lévő gombócot.
-Miért? Miért volt veled?-kérdezte könnyeivel küszködve. Csak most vettem észre, hogy helyzetünk felcserélődött. Én álltam a tűzhelynél ő pedig a konyha bejáratánál.
-Ez a másik ok, amiért sokan rám gyanakodtak.-folytattam, mit sem törődve a feltett kérdéssel.-Azóta minden alakot, aki az ügy körül szaglászik.. kénytelen vagyok kiiktatni.-szemei elkerekedtek, mikor lassan a pólóm alá nyúltam a pisztolyért. Tudtam mit fog most tenni. Futás. Gyorsan sarkon fordult, egyenesen a kijárat felé. Épp nyitotta az ajtót, de én feje felett visszazártam azt. Elzártam előle a menekülés útját.
Zokogása elhalt és csak kétségbeesett sóhajhát hallottam. Remegett..-Mindenkit elsöpörtem, aki veszélyeztette a kilétemet.-szavaim úgy látszott nem gyakoroltak rá hatást. Nem próbált sem szökni, sem támadni.-De..Téged soha nem bántanálak.-vállára tettem a kezem, mire egész testében megremegett. Finoman magam felé fordítottam. Szemeit szorosan összeszorítva dőlt neki az ajtónak. Néhány pillanatra ismét visszatért a feszült csend, majd mintha elég bátorságot gyűjtött volna ahhoz, hogy rám nézzen. Lassan, óvatosan végigmért. Amint nem látta a kezemben félelmének tárgyát, mintha fellélegzett volna.
-Miért..miért volt akkor veled?-egy percig azt hittem, a kérdése az lesz, miért nem vagyok képes arra, hogy őt megöljem, de a válasz mindkét kérdésre hasonló. Erőt vettem magamon, hogy kimondjam azt, amit eddig nem mertem.
-Mert szerettem őt.

Bocsi gyerekek, rövid rész tudom, de nem volt sok időm. Kövi: 2 komi és nem tudom mennyi időm de próbálok sietni,.

Díj 1# 2#

 Igen igen tudom, legalább egy hónapja kaptam őket, de most jutottak eszembe, ne haragudjatok.:(

1

Köszönöm a díjat eme blog írójának (ne haragudj nem jegyeztem meg a neveket :/)

Szabályok: -11 dolog rólam

                -11 válasz

               - 11 kérdés

              - 11 bloggernek tovább küldeni

11 dolog rólam :

1. Imádok blog trailereket nézni.

2.Még 17 évesen is szeretem a meséket

3.Rizsfüggő vagyok. (nem kiröhög együtt érez, ennél rosszabb is lehetne)

4.Nem szeretem az előítéleteket.

5.Van, hogy rossz embernek tartom magam egy egy tettem után.

6.Van egy macskám.

7.Szeretek énekelni. (persze csak ha senki sem hallja)

8.Régen verseket írtam, ma már sajnos valamilyen oknál fogva azok nem mennek.

9.Szeretem a gyerekeket, de sokszor nincs türelmem hozzájuk.

10.Gondolkodom, hogy később írjak e egy könyvet.

11.Néha úgy érzem, én vagyok az egyetlen normális ember a Földön. xD

11 válasz:

1. Ha lehetnél egy napid valamelyik sztár lennél ,melyik lennél ?

fogas kérdés. Harry Styles haha.

2. Kedvenc szín ?

fekete, zöld

3. Anyás vagy apás vagy ?

egyik sem. 

4. Mikor kezdtél el blogolni ?

2-3 éve?

5.Kedvenc ital?

víz

6. Kedvenc évszak ?

tél

7. Az életed során hová akarsz (nagyon) eljüttni?

NYC London Peking

8. Coca Cola vs. Pepsi ?

Pepsi

9. Első blogodnak a linkje ?

az első blogomat töröltem :"D

10. Történt már veled a nyáron valami cikis dolog ,ha igen akkor mi ?

ezen a nyáron nem az előzőekben viszont elég balfék voltam :D

11. Kedvenc szuperhős?

Batman :3

11 kérdés
1.Mi a hobbid?
2.Milyennek képzeled el magad 10 év múlva?
3.Ha tehetnéd mit változtatnál meg magadon?
4.Hova akarsz a legjobban eljutni?
5.Szerinted jó felé halad a világ?
6.Melyik celebbel töltenél el egy napot, ha tehetnéd?
7.Kinek a bőrébe bújnál ha lehetne?
8.Hittél/hiszel abban, hogy az álmok valóra válnak?
9.Voltál már szerelmes?
10.Hány centi vagy?
11.Kedvenc időtöltésed?


11 blog akiknek küldöm:
1.http://astraylovehu.blogspot.ro/
2. http://flashbackfanfichu.blogspot.hu/
Bocsi, nem olvasok sok blogot ://



2
Köszönöm a díjat ennek az írónak

11 dolog rólam :

1. Imádok blog trailereket nézni.

2.Még 17 évesen is szeretem a meséket

3.Rizsfüggő vagyok. (nem kiröhög együtt érez, ennél rosszabb is lehetne)

4.Nem szeretem az előítéleteket.

5.Van, hogy rossz embernek tartom magam egy egy tettem után.

6.Van egy macskám.

7.Szeretek énekelni. (persze csak ha senki sem hallja)

8.Régen verseket írtam, ma már sajnos valamilyen oknál fogva azok nem mennek.

9.Szeretem a gyerekeket, de sokszor nincs türelmem hozzájuk.

10.Gondolkodom, hogy később írjak e egy könyvet.

11.Néha úgy érzem, én vagyok az egyetlen normális ember a Földön. xD

11. válasz:

1. Ha újra kezdhetnéd az életed mit változtatnál rajta? 

Semmit, szerintem minden úgy történt ahogy annak kellett, még ha fájt is olykor.

2. A hosszú hajat vagy a rövidet szereted jobban? 

Rövid

3. Van valamilyen állatod?

macska, tengerimalac, 2 papagáj 

4. Ha van milyen? 

az előbb leírtam

5. Ki a kedvenc énekesed, vagy bandád?

1D 

6. Melyik a kedvenc számod? 

nincs

7. Mi szeretnél lenni felnőtt korodban? 

majd eldől sok ötletem van

8. Hány éves vagy?

17

9. Mi inspirált a történeted megírásában?

az élet 

10. Az írást komolyabban is akarod folytatni vagy csak hobbi szinten?

még nem tudom 

11. Mi  kedvenc virágod? 

nem szeretem a virágokat


11 kérdés:
1.Mi a hobbid?
2.Milyennek képzeled el magad 10 év múlva?
3.Ha tehetnéd mit változtatnál meg magadon?
4.Hova akarsz a legjobban eljutni?
5.Szerinted jó felé halad a világ?
6.Melyik celebbel töltenél el egy napot, ha tehetnéd?
7.Kinek a bőrébe bújnál ha lehetne?
8.Hittél/hiszel abban, hogy az álmok valóra válnak?
9.Voltál már szerelmes?
10.Hány centi vagy?
11.Kedvenc időtöltésed?

11 blog:  (ismét nem olvasok sokat)
1.Fanni.
2.Vali

7.fejezet

Pillantásunk egybefonódott. Az a tartózkodó némaság még most sem eresztett utat a szavaknak. Egy hirtelen pillanatban elkapta a tekintetét, mintha valami megrémisztette volna. Akkor megmozdult bennem valami és annak hatására felálltam, de egy percre sem vettem le szemem Liam arcáról. Karjaimat félve nyaka köré fontam és vállára hajtottam a fejem. Meglepte ez a hangulatváltás. Csak habozva helyezte kezeit a csípőmre pár pillanat erejéig. Abban a percben szívem őrült iramban kezdett lüktetni én pedig próbáltam lenyugtatni, már már félve attól, hogy megérzi. Nem lehetek ennyire ostoba. Sem ennyire idióta.
Karrjaim nyakáról a mellkasára csúsztak, mire újra felvettem vele a szemkontaktust. Újra csak azt a két sötét szemét láttam és attól féltem, ha még egy fél percig is tovább bámulom őket, elveszek bennük. Most én voltam az aki félre nézett, de ez csupán addig tartott, míg egyik kezével finoman maga felé húzta az államat.
Közeledni kezdett felém. Az agyam hamar kapcsolt és egy kis hangocska azt suttogta a fejemben: Mi van, ha túl messzire megyek? Ez túl veszélyes.. Minden gondolatom egy csapásra szerte foszlott mikor megéreztem ajkai selymességét az én ajkaimon. Csókja diszkrét volt és nyelve nem harcolt a bejutásért és ezt díjaztam. Finoman tolni kezdett az ágy felé, de ajkait nem vette le az enyémről.
Finoman döntött hátra az ágyon, majd csókunkat csak annyi időre szakította meg, míg megvált a felső testét takaró ruhadarabtól. Szemem mágnesként tapadt a kidolgozott testre, melyet végigmért az állától egészen a farmerja alatt eltűnő V-vonaláig. Meglepődtem saját magam reakcióján, hisz volt már alkalmam közelebbről szemügyre venni őt így, most mégis elragadott a látványa.
Ismét csókban forrtunk össze, de most már hevesebben mint azelőtt. Ereimben forrón lüktetett a vér és valamiért.. valamiért akartam Liamet.
Keze a pólóm alá csúszott és lassan vontatta felfelé azt egyenesen a melltartómig. Ekkor megtorpant. Csókunk abba maradt és én csak megdöbbenve figyeltem őt. Arca egy pillanatra eltorzult, majd megszakítva velem minden testi kapcsolatot a földön heverő felsőjéért nyúlt és felvette azt. Én felültem és fürkésztem arcát. Nem tudtam pontosan eldönteni, hogy fél vagy valamiért dühös magára. Ő csak bámulta a padlót szótlanul. Kezeit ökölbe szorította. Mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt.
-J..Jól vagy?-dadogtam halkan. Tekintetét rám irányította, majd egy aprót bólintott.
Ez a Liam újra nem az volt akivel először találkoztam, hanem az a sebezhető, törékeny Liam, akit.. Kicsit félve merem kimondani, de azt hiszem kissé kedvelek.. Olyan , mintha két személyiség lakozna egyetlen testben. Egy embertelen, kemény jellem, amit minden embernek mutat, hogy félelmet keltsen bennük és egy esendő, annál inkább emberi énje, amit mintha félne felfedni mások előtt. Bár ezt megértem.
Úgy tűnt, mintha belső harcot folytatna saját magával. Mintha a fény és az árnyék vívna fölötte folytonos csatát.
Felálltam, de ő egy lépést tett előre. Furcsa volt. Mintha csak félne tőlem és az a néhány másodperccel ezelőtti csók meg sem történt volna.
-Liam..-szóltam félénken, de ő csak intett, hogy ne közeledjek hozzá. Egy hirtelen pillanatban pedig csak szó nélkül sarkon fordult és elment.
Fogalmam sem volt róla, mi játszódhatott le benne az elmúlt öt percben, de mikor elment rádöbbentem, hogy azzal sem vagyok tisztába nekem mi járt akkor a fejemben. Visszagondoltam a köztünk lejátszódott jelenetre, de amit akkor gondoltam, csak mint fehér folt lebegett előttem.
Egy valamiben viszont teljesen biztos voltam. Hogy egy  hatalmas marha voltam.
Magam sem értem miért.. de abban a csókban éreztem valamit, amit tudom nem lett volna szabad. Olyan volt, mintha azt az űrt, melyet Megan hiánya okoz, talán Ő betölthetné..
Hova tetted a józan eszed Jade? Ezt te sem gondolhatod komolyan. De mi van ha talán tényleg..
Nem. Nem az nem lehet, ő egy bűnöző. Minden lányra csak játékszerként tekint, majd ha megunja egyszerűen ott hagyja vagy kidobja. És ha mégsem? GONDOLKOZZ! Az ilyen fiúkat egyetlen egy szervük irányítja. És az nem az agyuk. Akkor talán.. csak pillanatnyi elmezavar volt ez az egész..
Talán..
Miután befejeztem a vívódást saját magammal, újra levetítettem magam előtt azt a jelenetet és ismét belém hasított valami.. Mi van ha tényleg kezdek beleszeretni? Talán ha újra.. NEM! 
-Verd ki a fejedből.-szólítottam fel magam, ezúttal nem csak gondolatban.
Az este nem aludtam egy percet sem. Csak forgolódtam az ágyon és minden idegszálammal próbáltam elterelni a gondolataimat arról ami ma történt. Azt kívántam, bár semmissé lehetne tenni..

-Akkor mehetünk?-kérdezte mosolyogva Jeremy, miközben kezét már az ajtó kilincsén pihentette.

-Azt hiszem igen.-bólintottam, majd odaköszöntem a pult mögött ácsorgó Darla-nak. Jer illedelmesen kinyitotta az ajtót és előre engedett. Csak néhány ember mászkált még az utcán, gondolom a legtöbben szerettek volna a vihar előtt hazaérni, hisz az már készülőben volt. A másik indok pedig, hogy kihaltak az utcák, talán nemes egyszerűséggel annyi, hogy tizenegy is elmúlt már. Késő van. Legfeljebb néhány bulizó fiatal sertepertélhet még valamerre.-Húzós egy nap volt.-törtem meg a csendet, miközben gyalogoltunk az otthonom felé. Igaz, hogy csak két hete dolgozom abban a kávézóban, de akit ez idő alatt sikerült alaposan kiismernem az Jeremy volt. Kedves és megértő srác és mindezek mellett még azt is elmondhatja magáról, hogy jóképű. Szép barna szemek, tökéletes arcvonalak, telt ajkak. Kell ennél több? Sötét haját felzselézve hordja, mely még egy keretet ad arca vonásainak. A teste is elég jó. Állítása szerint konditeremben tölti a szabadideje nagy részét, bár szerintem nem igazán lenne szüksége rá. csak egy évvel idősebb nálam ás ami meglepett az, hogy korához képest éretten gondolkodik. Nem csak a pia és a szex utáni vágy hajtja, mint a korabeli srácokat. Azt hiszem harmadik napja dolgoztam a kávézóban és odajött hozzám. Felajánlotta, hogy hazakísér, hisz szerinte is veszélyes egy lánynak sötétedés után. És ennél jobban nem is lehetett volna igaza.

Attól a naptól kezdve mindig hazakísért és közben kiderült, hogy csupán egy háztömbnyire lakik tőlem. Még nem tartunk ott, hogy bármi is legyen köztünk, de szépen lassan haladunk előre. Lépésekben. Tudjátok először egy kávé, ebéd, majd mozi, vagy vacsi és így tovább. Eljutottunk a közös ebédig és ha minden jól megy tovább is léphetünk. Mindenesetre én örülnék ha összejöhetne.

-Igen. A korábbiakhoz képest húzósabb.

Már rég felkapcsolták az utcai világítást, hisz nyárhoz képest a felhős ég miatt nagy volt a sötétség. Körülbelül öt percnyi távolságra lehettünk a lakásomtól, mikor elhaladtunk egy lámpaoszlop mellett, mely mögött a sötétben egy pad állt. A padon pedig egy alak ült. 

-Szia szépségem, de rég nem láttalak.-hallatszott egy férfi hang. Furcsa volt, mintha részeg lenne.

-Ne is törődj vele, menjünk.-szólt magabiztosan Jeremy.

-Várj.-álltam meg a padtól pár lépés távolságra, majd erőt vettem magamon és közelebb merészkedtem. A sötét alak hangja ismerős volt, mégsem tudtam hirtelen hová tenni.-Liam?-ismertem fel hirtelen a vonásait, mikor szemem már megszokta a sötétet.-Te ittál?-költői kérdés volt, hisz a körülötte terjengő tömény alkohol szag és a kezében pihenő vodkás-üveg már válaszolt helyette.

-Te ismered őt?-termett hirtelen mellettem Jer.

-Igen..És.. nem hagyhatjuk így itt.-szóltam, miközben elvettem az ülőtől a kezében tartott üveget. Nem tiltakozott csak tompán bámult maga elé.

-Oké. Hol lakik?-kérdezte Jeremy, miközben Liam jobb oldalára lépett és kezét átemelte a feje fölött, majd mikor én is hasonlóképp tettem felhúztuk. Nem igazán bírt állni a lábán így egész súlya ránk nehezedett.

-Ömm.. én nem tudom.-dadogtam és kutattam a fejemben valamiféle épkézláb megoldás után.-Vigyük hozzám.-ajánlottam fel, mire a kísérőm megütközve nézett rám.

-Biztos, hogy jó ötlet ez?-kérdezte.

-Igen.-őszintén? NEM!

Miután hazacipeltük Liamet a hálószobámba fektettük. Nem csinált semmit, csak összefüggéstelen hülyeségeket hordott össze, majd lassan elnyomta az álom. Ezt ilyen mennyiségű piálás után nem is csodálom.

-És ez szerinted így rendben lesz?-pillantott Jer az ajtóra, ami a hálómba nyílik. Még most sem igazán hitte, hogy valami jó kisülhet ebből.

-Nyugi. Nem lesz semmi gáz.-biztattam őt is és magamat is próbáltam. Nem volt nagyon hatásos, de reménykedtem benne, hogy minden simán megy majd.

Amikor egyedül maradtam az alvóval, nem tudtam jól tenném- e ha bemennék hozzá. Egyáltalán azt sem értem, hogy juthatott eszembe, hogy felhozzam ide.. Mikor legutóbb láttam.. még ugyanitt.. Ő ment el.. És meglep, hogy nem jelentkezett. Ki tudja hány éjszakán nézett ki hasonlóképp, vagy épp most miért menekül a piába. Mert én úgy gondolom menekül. Menekül valami elől, amit el akar felejteni, de nem megy neki. Mert van benne valami titok. Valami, amit szeretnék megfejteni. Olyan falakat vont maga köré amikkel meggátolta, hogy bármit is megtudjak róla, bár még most sem értem miért kattogok ezen. Örülnöm kellene, hogy nem képezi a mindennapjaim részét. Az ő világa már így is eléggé felforgatta az enyémet. Mégis úgy érzem, hogy a közelében kell maradnom. Nem tudom, milyen idióta kis hangocska súgja ezt nekem, de nem hagyja abba.. Úgy érzem segítenem kell neki. Olyan, mintha azért menekülne.. mert azt érzi, nem maradt számára hely, ahová tartozhatna. Talán csak arra van szüksége, hogy valaki bízzon benne.

Halk nyöszörgés hallatszott ki a résnyire nyitott ajtón keresztül. Bementem a szobába. Liam nehezen vette a levegőt. Homlokán verejtékcseppek csillogtak a lámpafényben. Vergődött az ágyon. Fejét jobbra, balra dobálta. Míg végül a nyöszörgésből értelmetlen összefüggéstelen beszéd lett. És a végén. az értelmetlennek tűnő badarságokból kivált egy szó és egy név. Alig hallottam, olyan halkan motyogott, de ez a két szó örökre bevéste magát az agyamba.

-Sajnálom Megan..

Nos Üdv. Elnézést, hogy megvárattalak titeket, de itt van :)) Igyekszem folytatni :)) Remélem tetszettem :)

Sajnálom

 Ne haragudjatok, hogy megváratlak titeket a résszel, de a gépemet most javították így nem sokára újult erővel kezdek neki az írásnak :))
Puszi: Szofiis.

6.fejezet

Újabb hatalmas gond a világgal. Minden, kivétel nélkül minden a pénz körül forog. Az idő pénz, ahogy szól a mondás. Ez pedig számomra meglehetősen véges. Az a megtakarított pénzem, amiből az ideutazásom óta fenn tartom magam, már a végét járja. Munkám pedig nincs. Persze, hogy is lenne. Nem hónapokat terveztem ebben a városban tölteni. De ha az elkövetkezendő napokban a magán akcióm nem halad előre, sürgősen valami állás után kell néznem. Az igazat megvallva, azt sem tudom, hogy haladok-e előre egyáltalán, vagy csak egy helyben állok és a sötétben tapogatózom. Anélkül, hogy észrevenném. Bevallom, gondoltam már arra, hogy Niall csak Liam egyik esetleges beépített embere. Ezt sosem tudhatom biztosan. De egyet tudok. Nem vesztegethetem az időmet. Sürgősen beszélnem kell Niallel.
Mióta tegnap elhagytuk a galériát, folyamatosan azon jár az eszem, miért nevezte Niall cédának a testvéremet? Azon kívül, hogy joga nem, oka volt rá? Ezt mindenképp meg kell tudnom, azonban egy tényt szem előtt kell tartanom. Korántsem annyira mint Liam, de ő is veszélyes. Vigyáznom kell vele. Amint ez a gondolat átfutott az agyamon, a kis lakásom konyhájába siettem. A berendezése igen szegényes volt, s megkopott bútorai arról árulkodtak, régóta árválkodott egyedül, mielőtt kivettem. De nekem ez pont megfelel. Előkerestem egy kisebb kést, amit feltűnés nélkül elrejthetek a táskámban. Csak biztos, ami biztos alapon.
Épp, mikor elhagytam a lakást és úti célomnak megfelelően a belváros felé vettem az irányt, a telefonom rezegni kezdett a zsebemben. Üzenetet kaptam, mely egy számomra ismeretlen feladótól jött. Megnyitottam.

"Este érted megyek, behajtom a tartozást. De aztán szexi légy. ;) Liam xX "

Remek. Már csak ez hiányzott nekem. De várj.. Honnan tudja hol lakom? Különböző kérdések kavarogtak a fejemben, miközben telefonomba elmentettem, a személyes behajtóm számát. Ez az egész Liam szitu számomra tele volt logikai bukfencekkel. Hogy van az, hogy mindent tud rólam? Talán figyeltet? Talán most is tudja épp hova tartok. Körülnéztem az utcán, a nyüzsgő sokaságban, hátha kiszúrok egy egy gyanúsabb személyt, aki árgus szemekkel bámul. Sikertelen volt ez a próbálkozás. A napnak pont abban a szakaszában voltunk, amikor délután az emberek munkájukból hazasietnek. Ebben a tömegben lehetetlen lett volna kiszúrni bármiféle esetleges megfigyelőt. Niall galériája a lakásomtól csak néhány háztömbnyire volt, így hamar megtettem azt az utat. Hangosan fújtam ki a levegőt, mielőtt beléptem volna azon az ismerős ajtón, hogy megjárjam ugyanazt a poklot, amit egy napja. Minden ugyanolyan volt. Zayn most is ugyanolyan unottan ült a kis asztala mögött, mint előző nap. Egészen addig a pillanatig, amíg be nem tettem a lábam a helyiségbe.
-Helló szépségem.-villantotta felém "egy fog krém reklámból léptem elő" mosolyát.-Csak nem keresel valakit.-lépett ki a saját kis kuckójából. Igyekezett közeledni hozzám, én pedig inkább szívesebben tartottam a távolságot.
-Ami azt illeti, tényleg keresek valakit.-eresztettem egy nem túl meggyőző mosolyt, csupán udvariasságból. A szemében felcsillant egy apró szikra. Nyelvével megnedvesítette alsó ajkát.-Niall.. ő bent van?-kérdeztem bizonytalanul, mire felvonta egyik szemöldökét.
-Számodra kétlem, kicsi lány. Itt vagyok helyette én.-dőlt háttal az asztalának.
-Azt hiszem nem érted, nekem beszélnem kell vele.-próbáltam meg elsuhanni mellette, ahhoz az ajtóhoz, melyen keresztül tegnap eljutottam a keresett személyhez, de Zayn elkapta a karomat és visszahúzott. Maga és az asztal közé szorított. Nyögés szaladt ki a számon, mikor csípőjét durván az enyémhez dörzsölte.
-Ne olyan hevesen kicsim.-suttogott miután kezét a derekamra helyezte. Kezemet mellkasára tette, növelve köztünk a távolságot. Igyekeztem szabadulni a szorításából, de próbálkozásaim kudarcba fulladtak.
-Zayn ne..-nyögtem elhaló hangon, mikor nedves csókjait éreztem a nyakamon.
-Csak ne mondd, hogy nem élvezed.-morogta halkan, majd keze a fenekemre csúszott, mikor betelt a pohár.Kissé eltoltam magamtól, majd erőteljesen az ágyékába térdeltem.
Arca eltorzult a fájdalomtól, se kezeivel rögtön az érintett hely felé kapott. Teste összecsuklott, majd oldalra borult.
-Ribanc.-nyögte halkan. Én pedig, megragadva az alkalmat, hogy nem áll az utamban senki, a pult mögötti ajtó túloldalára kerültem. Végigjártam a sötét folyosókat, a lépcsőket és a sötétkamrát, viszont későn jutott eszembe, hogy valakiről elfeledkeztem.
-Itt van.-lökött be az ajtón az a nagy izmos, agyontetovált férfi, ki őrként áll Niall "műterme" előtt.
A szőkeség háttal állt nekem és valamit rendezgetett, miközben kiküldte a férfit. Egyedül maradtam vele. Összezárva. Kezemet a táskámban pihentettem, hogy bármikor előkaphassam "fegyveremet", ha csak szükség van rá.
-Nem hittem volna, hogy ilyen hamar újra találkozunk.-mosolygott sejtelmesen, mikor felém fordult. Éreztem a torkomban növekvő gombócot, ahogy közeledett felém. Nem éreztem még késznek magam arra, hogy kérdezzek, de szám önálló életre kelt.
-Milyen kapcsolatban voltál a nővéremmel?-csúszott ki a számon, mire Niall arcán egy fura fintor jelent meg.
-Elég közeliben, ha érted mire gondolok.-kacsintott egyet, mikor úgy gondolta felfogtam kijelentését.
-És..és miért mondtad rá azt, hogy..
-Céda?-nézett rám kérdőn, majd megállt tőlem egy lépésnyire. Aprót bólintottam.-Mert az volt.-kezem ökölbe szorítottam és próbáltam kontrollálni a bennem fortyogó indulatokat.-Annak ellenére, hogy mindent megadtam neki, amire csak szüksége volt, amire vágyhatott..-hangja egyre elhalkult. Volt benne valami furcsa.-Annak ellenére, hogy szerettem őt..-valamiért legbelül úgy éreztem, hogy igazat mondd. Talán tényleg szerette a nővéremet.-Nem voltam neki elég.-olyasfajta keserűség volt a hangjában, amit lehetetlenség lett volna megjátszani.-Megcsalt az a ribanc.-mondta csendesen. Belegondolva ezt sehogy sem tudtam elképzelni Meganről.-Megérdemelte a sorsát.-mondatára a fájdalom és a harag olyan erővel tört fel benne, hogy nem tudtam vele mit kezdeni. Táskámból előrántottam fegyverem és neki rontottam vele a beszélőnek.  Niall azonban egy határozott mozdulattal csavarta ki kezemet hátam mögé.
-Neked aztán tényleg van bátorságod kislány.-rekedtes hangja a fülemben csengett. Elképesztő ereje volt, minek csak a töredékét használta. Éreztem, hogy visszafogja magát, mégis majdnem eltörte a karomat. Most már másképp láttam mindent és jobban tüzelt a bosszúvágy mint eddig. Éreztem, hogy lépésről lépésre közelebb kerülök a megoldáshoz. De még most is voltak kérdéseim, amikre senki nem adhatott választ.

-De még egyszer ne játssz a tűzzel, mert megégeted magad. Megértetted?-elengedte karomat és előre lökött. Majdnem elvesztettem az egyensúlyomat, de ekkor újra megragadott és maga felé fordított. Sötét pillantása úgy szegeződött rám, mintha arcomból akarná kiolvasni felfogtam-e azt, amit az imént mondott. Egy hirtelen pillanatban kezem csattant az arcán, rózsaszínes pírt hagyva maga után. Nem tudom pontosan miért tettem. Talán már annyira mindegy volt. Talán annyira elzsibbadtam a megrázkódtatástól, hogy nem éreztem félelmet ott, ahol kellett volna. Mérhetetlen düh tombolt abban a két mélykék szemében. Állkapcsa megrándult, a homlokán pedig kiduzzadtak az erek. Hangosan zihálva vette a levegőt. Csuklómon erősödött a szorítása, mely fájdalmasan fojtotta belém a szavakat. Szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy megütne egy nőt, és még abban sem kételkedtem, hogy dühében esetlegesen ölne. A legrosszabbra számítottam. Azon a napon, amikor beléptem abba a bárba, olyan emberek sűrűjébe kerültem, akik olyan természetesen titkolóznak és rejtegetik céljaikat, mint amilyen természetesen élnek, lélegeznek és valószínűleg gyilkolnak. Olyan erővel és gyorsasággal kezdett rángatni a szoba másik felébe, hogy lábaim hirtelen, nem bírván az iramot összecsuklottak. De igyekeztem. A kis helyiség másik felében is volt egy ajtó, amit eddig még szemügyre sem vettem. Mikor feltépte elém tárult egy komor téglafal. Hátsókijárat volt. Motyogott valamit az orra alatt, majd úgy lökött ki az ajtón, hogy reagálni sem volt időm. De legalább már tudtam, hogy vele sem éri meg pofozkodni. Még ha egy konyhakésem is bánta. Heves iramban hagytam el a raktárhelyiségnek kinéző épület hátsó szárnyát, amely előttem állt, keskeny zsákutcába szorítva, ahova kukákat helyeztek el. Az elmúlt fél órában hatalmas köd ereszkedett a városra. Hatalmas fekete felhők zárták el a nap sugarainak útját, homályba burkolva mindent. Az eszem azt súgta jobb, ha haza megyek, de nem akartam. Az csupán azt eredményezte volna, hogy tűkön ülve várjam, hogy éjszakai tortúrám kezdetét vegye. Sétáltam néhány utcányit, majd beültem az első Starbucks kávézóba, ami az utamba került. Egy cappuccino mellett próbáltam rendezett sorokba tömöríteni kusza gondolataimat, de minél jobban próbálkoztam, annál nagyobb kudarcba fulladt cselekedetem. Nem tudtam tisztán gondolkodni. Egyre csak Megan-ön kattogtam. Az alapján, amit Niall mondott róla, nem ismertem rá a testvéremre. Mindig is ellenezte ezt a fajta viselkedést, mindkét nem részéről és ezért nem vagyok képes elhinni, hogy egyszerre két vasat tart a tűzbe. Mindazonáltal így, hogy Liammel ellentétben Niallnek volt indítéka a gyilkosságra.. Már amennyire egy megcsalt szív fájdalom díja lehet a csalárd halála.. De amilyen dühkezelési problémákkal küzdhet, egy esetleges gyilkosság gondolata nem állhat távol a szőkeségtől sem. Azt hiszem.. Újabb SMS jelzés zökkentett ki gondolatmenetemből.

"30 percen belül ott vagyok érted. Liam xX"

Már fél nyolc. Annyira belefeledkeztem a saját magam kis elméleteibe, hogy megszűnt körülöttem forogni a világ. Sietősen fizettem, de megtorpantam a kijáratnál és egyenesen a kifüggesztett táblán álló feliratra meredtem.

Kiszolgálót felveszünk.

Gyorsan végigfutott az agyamon a gondolat, hogy mindenképp jól jönne ez a meló. Valószínűleg nem is fizet rosszul, mindezek mellett pedig tapasztalatom is van, hisz mielőtt idejöttem pincérkedtem egy hasonló kávézóban otthon. gyorsan visszasiettem a pulthoz, ahol egy helyes pincér srác igazított útba a főnökéhez. Egy elég kedves középkorú asszonyhoz, akivel letisztáztam mindent és közös megegyezésre jutottunk, hogy két nap múlva kezdhetek itt dolgozni. Tehát a pénzügyi gondjaim ezennel ki vannak pipálva. Hűvös szellő csapta meg az arcomat, amint kiléptem a szabadba. Fénycsóvák borították halvány fehéres fénybe az éjszakát. A köd felszívódott, ugyanúgy ahogy az emberek. Bevallom én sem szívesen mászkáltam egyedül, de kénytelen voltam. Furcsa érzés kerített hatalmába. Körbenéztem. A környék széltében, hosszában üresnek tűnt, mégis úgy éreztem figyelnek. Szaporázva lépteimet jöttem rá arra, hogy valóban nem voltam egyedül. Valaki futott utánam. Üldöztek. Sietősen kotorásztam a táskámban a kapu kulcsot keresve. Két saroknyira voltam a biztonságot jelentő lakásomtól. Egy idő után követőm léptei elhalni látszottak. Kissé nyugodtabban nyitottam ki a hatalmas vas ajtót mellyel az emeletes ház lépcsőházába nyertem belépést. Felsiettem a második emeletre. Torkomban éreztem a növekvő csomót, mikor újabb lépteket hallottam közeledni felém. Kulcsom, már lakásajtóm zárjában pihent, de megbénultam a lépcsőn felkúszó árny láttán, mely még nem engedte láttatni tulajdonosát. Mikor tekintetem találkozott azzal a sötét szempárral, akivel reméltem többé nem találkozok, végtagjaim saját életre keltek. De túl késő volt. Mielőtt beléphettem volna a biztonságot jelentő otthonomba Zayn karon ragadott és visszarántott. Fájdalmasan fogta le kezeimet, hátamat mellkasának támasztva magához szorított. Ajkai közvetlen a fülemhez értek.
-Nem mondták még neked, hogy egy magadfajta kislánynak veszélyes sötétedés után egyedül mászkálni?-nevetett sejtelmesen. Haszontalanul vergődtem a karjaiban. Meglehetős erőfölényben volt velem szemben és az is mellette játszott, hogy háttal álltam neki így számomra kedvező akciómat nem játszhattam el még egyszer.-És most szépen ki fogsz engesztelni aranyom.-ajkait egy ponthoz nyomta közvetlenül a fülem mögött. A hideg végigfutott a testemen. Sikítani próbáltam de befogta a szám és erőszakosan lökdösött az ajtó túloldalára, majd lábával berúgta azt. Kulcsaim megcsörrentek a külső oldalon. Testemet sajátjának szorítva benyitott minden ajtón, amíg meg nem találta azt amit keresett.-Ugyan csak egyszemélyes, de a célnak megfelelő.-eresztett el egy kaján vigyort, mikor lelökött az ágyra, majd maga felé fordított és térdeivel közre fogva combomat rám nehezedett.  Csuklóimat oldalra szegezve egész testsúlyával rám nehezedett. Az ellenállás hasztalannak bizonyult, mégis minden erőmet próbáltam bevetni. Hiába kiabáltam, vagy sikítottam. Amilyen kicsi és megviselt volt a lakás, annál inkább hangszigetelt. Tehát szomszédoktól nemigen számíthattam segítségre. Nedves csókokat hagyott a nyakamon. Heves mozdulatokkal csatolta ki övét és farmerjának gombját, mely már alsónadrágján keresztül láttatni engedte domborodó férfiasságát. Agresszív módon és minden tiltakozás ellenére rólam is combközépig lerángatta a farmeromat. Fehérneműm látványa teljesen kivetkőztette magából és akkor mikor már azt hittem nincs menekvés egy olyan ember hangját hallottam meg Zayn háta mögül, akiről soha nem hittem volna, hogy egyszer örülni fogok neki.
-Mi a szar?-ahogy Liam meglepett tekintete találkozott az arcommal azonnal levette, hogy nem önszántamból kerültem szorult helyzetembe. Lerángatta rólam a "partneremet" a pólójánál fogva és hozzá méltóan tessékelte ki a lakásból, hogy az csak úgy koppant a a padlón. Gyorsan visszarángattam magamra a nadrágom és lerogytam az ágyra. Egy röpke pillanatra felpillantottam Liamre, aki közvetlen előttem állt. A hidegség és a tartózkodás egyre kevésbé volt érezhető a tekintetében. Egy különös feszült pillanat erejéig némaság borult a kis szobára.
-Köszönöm.-nem akartam kihangsúlyozni ezt a szót, mégis hangosnak tűnt és ott keringett a levegőben, mint egy puskagolyó, ami gellert kapott a környező falakon.

Nos gyerekek, tudom, hogy nem lett egy hosszú rész és érdekfeszítő se különösebben, de nézzétek el.
Köszönöm a komikat az előző részre. Remélem most is kapok legalább annyit ( min 4).
Egy hét múlva új rész várható. Üdv: Szofiis.